Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1902

15 azaz pl. : az alany valamely tárgyat más helyen lát, mint tényleg van ; vörösszínű testet zöld színűnek ítél ; nyugalomban levő tárgyakat mozogni vél stb. s így létrejönnek a szoros értelemben vett optikai csalódások. S ezek alapján kimondhatjuk : mindannyiszor optikai csalódásnak vagyunk kitéve, valahányszor a tárgyakról megalkotott szemléletünk nem felel meg a valóságnak. E meghatározással kapcsolatban kijelölhetjük azt a kört is, a melyben az optikai csalódások tárgyalása közben mozoghatunk és egyúttal kimutathatjuk azt is, hogy sok látszólagos látási tévedés nem szoros értelemben vett optikai csalódás. így nem sorozhatjuk e körbe azon tévedéseket, amelyeknél nem a szem, hanem más érzékszerv működéséhez kötött érzéki kép mutat a valóságtól eltérő tulajdonságot a tárgyról. így pl. ha a színház nézőteréről a színpad díszleteit : házat, hegyet, virágos kertet ábrázoló festményeket szemléljük és ezeket kidomborítva látjuk, valóban optikai csalódás részeseivé leszünk. Ellenben nem látási tévedés az, ha a fából vagy karton papírból készített házat, mint színpadi díszletet, kőből építettnek tartjuk, mert nem a látás szerve, hanem a tapintás érzéke van hivatva eldönteni az anyagot, a melyből a díszlet készült. A lázas és elmebeteg állapotban jelentkező illúziók és hallucinációk sem sorozhatok az optikai csalódásokhoz. Az illúzió vagy érzéki álkép az, ha a felizgatott idegrendszer hatása alatt valamely tárgyat másnak látok, hallok stb., mint ami tényleg. Ilyen látási illúziók : ha a pázsitra kirakott fehérneműt legelő tulkoknak nézem ; vagy ha a fa ágait rém alaknak tartom, mely karjait felém irányítja. Érzéki káprázatok, azaz hallucinációk alkalmával ellenben olyat látok vagy hallok, aminek épen semmi ingerkép sem felel meg a valóságban. Érdekes halucinációk : Scott Walter barátját Byron lordot látta dolgozó szobájának ablakában állani ; Jean Paul-ról olvassuk, hogy előtte többször egy gyermekleány arcza jelent meg ; nagyon érdekes Goethe-nek önmagáról megírt azon halucinációja, midőn önmagával találkozott csukaszín kabátban ; sőt gyakran, íróasztalánál ülve, rózsákat

f látott m^ga előtt kinyílni és összecsukódni. Nem tarthatjuk optikai csalódásoknak azon tévedéseket sem, amelyek a látás mindennapi tényeinél ugyan rendesen előfordulnak, de a szemlélet helytelenségéről az értelem nem vesz tudomást, mert előzetes tapasztalásból tudja, hogy a valóság egész mást mond, mint amit a tárgy képe árul el. Pl. az útszéleken végighúzódó kettős fasor végét az út elejéről nézve mindig összetartóknak látjuk, azonban öntudatunk — előzetes tapasztalás folytán — mégis helyesen itél. Ki kell vennünk a szoros értelemben vett látási csalódások köréből még azon tüneményeket is, amelyek közvetett (indirekt) látás közben, azaz akkor érnek bennünket, ha egyszerre több tárgyat nézünk és szemünket is, meg alkalmazkodó tekintetünket is más tárgyra irányítjuk. S végül nem csalódások a látásnak azon hibás szemléletei sem, amelyek a rövid és túllátó és az