Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1902

14 inket önkéntesen módosíthatjuk az ismeretek megalkotásában. S végül lényegesen támogat ezen müveletek begyakorlásában az emlékezet is, amennyiben szerzett tapasztalataink eredményeit, melyeket emlékezetünkben őrzünk, az uj ismeretek megalkotásában folytonosan fölhasználjuk. Optikai csalódások lényege, köre és felosztása. A látás lelki műveleteinek értelmezésénél különbséget tettünk észrevétel és szemlélet között. Az első tisztán az érzékszerv adatainak tudomásvétele, felfogása az értelemmel ; míg a második csak tartós és sokoldalú tapasztalás eredménye. Az észrevételek csak a tárgyak egyes tulajdonságait ismertetik meg velünk, a szemlélettel ellenben a külső világ tárgyainak felfogható lelki képe jelenik meg előttünk. Kétértelműség elkerülése céljából kiemeljük, hogy midőn optikai csalódásokrólbeszélünk, ezen csalódásokat a lelki élet két művelete közül csakis az utóbbira, a hosszas tapasztalással megalkotott szemléletekre vonatkoztatjuk. Ugyanis érzékszervünk, a szem, szorosan véve sohasem csal meg, mert mindig csupán a reáható és sajátos képességének megfelelő benyomásokat közli. Igazi csalódás csakis akkor támad, ha e behatásokat elménk helytelenül magyarázza. A tévedés valódi oka tehát elménk helytelen ítélete. Említettük azt is, hogy a szemléletek megalkotásában a látásnak van legnagyobb szerepe, a mennyiben minden tehetségével azon van, hogy úgy alkossa meg az egyes tárgyakról és tulajdonságaikról az ismeretet, a mint érzéki jelentkezésük alapján valóban megismerhetők. Azonban daczára, hogy a látás szerve minden képességével : a sokféle izom ügyes mozgatásával, a fölötte hasznos alkalmazkodó tehetségével, a kettős szem együttes működésével rajta van, hogy helyes szemléletek keletkezzenek műveleteiből, mégis számtalan sok tényező meghiúsítja a szemlélő ezen törekvését. Maga a szem sem oly tökéletes berendezés, hogy a tárgyak hű képeit vetné mindig az ideghártya megfelelő helyére s ismeretesek a tiszta látás föltételei is, melyek hiányában nem keletkezhetik éles kép a látott tárgyakról és jelenségekről. S ime itt van már az egyik ok a csalódásra ! A második ennél gyakoribb és fontosabb szerepű, s az alany lelki műveleteiben kereshető. Ugyanis az érzetek, mint a szemléletek megalkotásában fölötte fontos lelki tények, nem egészen hű másai a külső tárgyak tulajdonságainak, mert valamennyi érzet : szín, fényerősség, hang, szag, stb., alanyi, rajtunk kívül nem létező lelki lény és így nem mondhatjuk, hogy a tárgyak teljesen olyanok, mint érzékeink feltüntetik. S mivel az értelem sajátos törvényeinek alkalmazása közben ezen első lelki tényekre, az érzetekre, épít és így alkotja meg a tárgyak lelki képéît, megtörténhetik tehát, hogy részint az alapul szolgáló hibás érzetek, részint az értelem egyéni törvényeinek helytelen alkalmazása miatt, a származott szemlélet nem azt mondja a tárgyakról, amit a valóság;