Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1902

13 ezt az előidéző külső jelenségre vonatkoztassuk. Az észrevevés tehát nem egyéb mint az egyidőben jelentkező érzetektől különvált és kihelyezett érzet. A szemlélő alany azonban, a puszta észrevevésnél még nem állapodik meg, mert vajmi kevés az, amit az egyes tulajdonságok fölismerésével tudunk meg a tárgyakról. A külső világ tárgyainak teljes fölismerése ingerli az embert, amelynek keresztülvitelében legnagyobbrészt a sokoldalú tapasztalás támogatja. A tárgyak egyes tulajdonságain kivül fölkeltik még érdeklődésünket: a tárgyak térbeli elhelyezkedése, alakja, nagysága, tőlünk való távolsága, mozgása stb. amelyek együttvéve a térbeli tárgynak és összes jellemző sajátságainak fölismerésére képesítenek és előnkbe állítják ennek lelki, szemléleti képét. Míg tehát az észrevevéssel alkotott kép, az észrevétel, a külső tárgyak egyes tulajdonságaival : színével, fényerejével ismertet meg bennünket, addig a szemlélet úgy állítja elénk a tárgyat, amint az érzékeink és folytonos tapasztalataink alapján megismerhető. Bár az érzék szervek jórésze segítségünkre van a külső világ tárgyaira vonatkozó szemléletek megalkotásában, mégis e tekintetben legnagyobb szerep jut az érzékek közül, a látás és tapintás szerveinek, mert ezen érzékszervek azok, amelyek a tárgyak térbeli felfogását lehetővé teszik. E két szerv használatával és különösen a fölötte mozgékony két szem szimmetrikus képeinek ugyanazon tárgyra való vonatkoztatásával leszünk képesek a külső tárgyak helyzetét, alakját, közelségét és távolságát, mélységét, nagyságát, mozgását stb. észlelni s így az egy és ugyanazon tárgyra vonatkozó észrevételeket egységes képpé, szemléletté egyesíteni. Amit gyermekkorunkban az érzékekkel, különösen a látás és tapintás szerveinek felhasználásával nyertünk a térbeli tárgyakról, ezt később felébredt öntudatunk használja fel a szemléletek megalkotásában. Később, amikor korábbi ismereteink rendelkezésünkre állanak, képesek vagyunk a tapintás és izombeli érzetek nélkül is helyesen észlelni. Kifejlődött tudatunk az érzékszervek adatait itélet és következtetéssel mindig helyesebben magyarázza ; az egy és ugyanazon vagy hasonló tárgyra vonatkozó észleleteket egybeveti egymással és a régebben szerzettekkel ; kapcsolatot állít a látás szerve és a tapintás érzékétől nyújtott észleletek között és így a fölismert törvényszerűségek alapján megismeri a térbeli tárgyat. ') Mindezen műveletek a fejlődött korban az értelem tényei s csak folytonos gyakorlás és tapasztalással szerezhetők meg. Ezt bizonyítja a vakon születettek példája is, kik később operáción estek át. Ezen megoperált egyének kezdetben csak általános fényérzetet éreznek és csak lassankint képesek szint és fényerősséget észlelni s még későbben jutnak a tárgyak térbeli tulajdonságainak ismeretére. Az értelem eme tevékenységét nagy mértékben támogatja az is, hogy érzékszerveink működését akaratunk hatalma alá hajtjuk és így érzete1) Dr. Hajdú-Zoltvány. Lélektan és Gondolkodástan.