Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1900

7 mindenütt, a hová a belőle kirajzó ifjúság tanulmányai virágának hím­porát széthordja. Milyen feladat jut a középiskolai nevelésnek és oktatásnak tanrend­szerünkben osztályrészül, csak érinteni akarom ; de rövidségemben még sem jeleznék eleget, ha csak a felsőbb iskolákra előkészítő feladatát emliteném ; mert a középiskola egymagában is jelentékeny képesités ; tananyagának sokoldalúságával műveli a lelket, fejleszti az elmét, tágítja az értelmet s fegyelmezi az Ítélőképességet ; ebben van nagybecsű ha­tása azokra is, kik csak középiskolai készültséggel lépnek ki az élet nagy iskolájába. De a hol az embert emberré művelik a szónak nemesebb értelmé­ben, legbiztosabban ugyanott találja fel hű és öntudatos honpolgárságá­nak alapvető iskoláját is ; s onnét ujonczozza a fentartó nemzeti géniusz legmegbízhatóbb testőrségét, hogy tisztultabb agyrendszerével milliók közt teljesítse az őrszemek fontos szolgálatát. Csak vázolni kívántam a czélt, mely messzeható hazafias tetté minősíti magas kormányunk és a kegyes adományozók hathatós gyámo­lítását ; a mely nélkül városunk bebizonyított áldozatkészsége mellett is gymnasiuma újból építésének rövid idő alatt visszatért terhét alig bír­hatta volna el. Nevüket jegyzőkönyvén kívül ez épület alapkövében örökítette meg hálás városunk, hogy felettük a Múzsa virraszszon és őrizze érdemük emlékét. Legyen áldás jótéteményükön e házban, mely egyszerűségében szép, mint a díszítésre nem szoruló erény, a melynek kultuszára rendelve van; világos, milyenné az elmének benne fejlődnie kell ; egészséges és erős, mint a szellem és akarat, melylyel jeles tanárai lehelnek bele életet ; és tág, mint az ifjú kebel, mely minden jónak befogadására képes. Bízha­tunk tehát tanintézetünk sikerében, mert ennek minden kellékeit birja. De bízhatunk Isten után főkép érintettem éltető szellemének, tanári ka­rának áthonosító képességében, mely a valláserkölcsös tanításnak ha­zánkban immár 900 éves hagyományán táplálkozik. Szent Benedek rendének érdemei arany betűkkel vannak történel­münk lapjaira felírva ; s ha e díszes lapok egyike gymnasiumunk múlt­jának ékessége, sorai közt olvashatjuk virágzó jövőjének biztosítékát is. Méltóságos és Főtisztelendő Főapát Úr ! Ki illetékesebbhez intézhetném a mult hálás visszhangjának biza­lomba olvadó szavát — mint Méltóságodhoz, ki féltékenyen kedvelt fő­gymnasiumunk felvirágoztatásában maga is évek során buzgólkodott s áldásos tevékenységének követendő nyomdokait hagyta itt örökségül ; kit elvesztettünk, hogy nagyobbra hivatott diszes helyén megint ma­gunkénak tarthassuk ; ki gyűjtő pontja minden tiszteletünk és ragaszko­dásunknak, melylyel rendtársait körülveszszük.

Next

/
Thumbnails
Contents