Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1900

Méltóságodat kérem tehát városohl nevében, melyet képviselni szerencsém van, hogy méltóztassék jeles tanító rendje hivatásos rendelkezésére átvenni Esztergom szab. kir. város ujonan épült katholikus főgymnasiumát, s átadásom szimbólumául elfogadni annak kulcsát, mely gazdag és szegény fiának egyaránt megnyitja a tanulás és tudás kapuját, hogy Méltóságod áldása és buzgó tanárainak vezetése alatt háladatos szivvel készülhessen életfeladataira, a melyeket hogy a trón és haza iránti hűségben hasznosan tölthessen be, segitse a tudás és minden siker örök forrása, Mindenható Istenünk, a kinek kegyelme éltesse és tartsa meg nekünk Méltóságodat és főpásztori atyaságának szeretett fiait, főgymnasiumunk főtisztelendő tanári karát ! Beszédje végén a polgármester az épület kulcsát adta át a főapátnak. Most a főapát mondott többszörös éljenzéstől félbeszakított, körülbelül ily tartalmú beszédet : Még hallatszik Kárpátoktól Adriáig a visszhang, a mely két héttel ezelőtt e városban fellobbant, a mikor itt ünnepelte az állam, az ország . Esztergom múltját, s ez ünnepet az egész nemzet magáévá tette. Most pedig újból ünnepel, hogy a város súlyos áldozatra kész közönsége a valláserkölcsi oktatásnak uj otthont emelt. Hogy Isten áldását kérte ma erre, úgy érezi, hogy a város szép múltja szép jövővel is érintkezik. Az a város, a mely múltjáért igy tud lelkesedni, az a város, a mely nem elégszik meg a nagy múltból való táplálkozással, az a város teljes bizalommal tekinthet a jövőbe. Nagyon jól ismeri a nehézségeket, a melyek e mű megalkotása elé toriaszódtak, ismeri az aggodalmakat, a melyek feltámadása érthető volt, a mikor az építkezés eszméje felmerült s éppen ezért látva a sikerült alkotást, szive egész melegével, ugy is mint e tantestület feje, úgy is mint az országos közoktatásügy szerény szolgája, tisztelettel hajlik meg e város nemes gondolkozású közönsége előtt, a mely a remélhető erkölcsi eredményt többre becsülte a. tőkénél, a melyet az epületbe befektetett. Nem ismer jobb és alkalmasabb pillanatot a jelenleginél mély hálája kifejezésére. Ha nagy múltját e városnak, múltját abban a rendnek s azt az emlékezetes időt, a melyet ő maga e városban eltöltött, el tudná feledni, ha nem gondolna a rend jelszavára, a mely kiküldetési levelében foglaltatik : Praedicate et docete ! ha csak azokra a szavakra emlékeznék is vissza, a melyekkel a polgármester, két héttel ezelőtt, az ünnepi beszédében s most e helyütt a rendről megemlékezett : e két momentum kötelességévé tenné, hogy ha eddig nem is, ezután a legnagyobb lelkesedéssel, szeretettel tegyen rendje eleget elvállalt kötelezettségének. Elfogadja a két beszédet, de csak mint adósságlevelet, a melynek lerovása