Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1900

31 szemtanú — reggelenként elnézett Védenyből a tavon, némely nap, sőt napokon át, a meddig csak a szem ért, egy csepp viz sem mutatkozott ; máskor meg egészen közel jött a parthoz, a szerint a mint éjszaki vagy déli szél fujt"

1) A következő év, 1865. végpusztulást hozott a Fertőre. A juniusi napsugarak — ugy látszott — az utolsó vízcseppeket is elűzték, mert a tó szélességében Védeny és Okka közt a víznek nyoma sem volt, noha a mélyebb fekvésű helyeken még mindig volt kisebb nagyobb tavacska ; így pl. Bánfalvától Eszterháza felé fényes ezüst szallagként csillogott az ott stagnáló víz.

2) A tómeder közepe táján, vagy inkább a nyugati part felé eső részben a megszáradt iszap, illetőleg az azt bevonó sziksóréteg erősebb széltől felkavarva, nem egyszer keltette a környék lakóiban azt a hitet, hogy az átellenes parton óriási tűzvész pusztít. Majdnem az egész Fertő medrét deszkasimaságu fehér felület borította, mely többé-kevésbbé szabályos négyszögekben repedezett 6—7 cm. vastagságú táblákból állott, alatta pedig 6—8 dm.-nyi mélységig sűrű iszap terült el.

3) A Fertőbe ömlő patakok egynéhánya ez év nyarán egészen kiszáradt s csak a nagyobbak csörgedeztek még, de cseppjeikkel nem bírták már a haldokló tavat életre hívni. Védeny, Nezsider, Sásony Széleskút és Fehéregyháza mellett kis tócsák jelezték a patakok beömlését. Rákos és különösen Seemühle mellett (Okka és Fehéregyháza közt) az előbbieknél kissé nagyobb területet kátyolosítottak el a Rákos és a Vulka patakok. Ez év szept. 24-én — írja Mayrhofer — két uri ember próbálkozott Védényből Okkára gyalogolni a kiszáradt Fertőn át, de vagy egy órai út után előbb az egyik sülyedt féllábával az iszapba, majd meg a másik merült bele ezombig. Csakis ott, a hol homokos talajra találtak, volt biztos a járás, a mi a tó közepe táján jó nagy darabon elő is fordult.

4) Az 1866. évben már nem volt látható a szürkés repedéses talaj, mert mindenütt búja növényzet födte, melynek legkiválóbb képviselői : Glyceria distans, Schoberia maritima, Salicornia herbacea, Crypsis aculeata, Chenopodium glaucum, Cyperus pannonicus, Aster tripolium voltak.

5) A talaj az 1866. évben általában véve, már szilárd volt, jóllehet a tavaszi esőzések néhány helyen ismét kátyolossá tették az agyaggal kevert laza iszapot. 1) M. J. A Fertő tava 1862-1864-ben. Győr, 1884 6 1. 2) Mayrhofer J. i. m. 10. 1. 3) U. a. 11. «) U. o. 5) Dr. Moser : Der abgetrocktene Boden d. Neusidler Sees. (Jahrb. der k. k. gesl. Reichsanstalt. XVI. B. 1S66. 340—44 I.) Mayrhofer i. m. 12. L