Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1900

23 Az említett krónika szavai épen ezen állapotát rajzolják a Hanyságnak és vidékének Henrik oda érkezése alkalmával 1044. év jul. 5-én. A krónikás szavaiból itélve, ekkortájt nagy áradásnak kellett lennie, melyből az oroszlánrészt, mint mindig, most is a Fertőnek kellett kapnia. Hogy ezen történeti adatból a Fertő növekedésére vont következtetésem helyes, azt a Rábának a szabályozás előtt történt kiöntései igazolják. Nem volt ugyanis rá eset, hogy a Rába vagy a Rábcza kiöntését a Fertő meg ne érezte volna, a mi különben a Duna-Rábaköz említettem alakulásából úgyis önként következik. A Fertőt illető másik tudósítás az 1074. évből való. Salamon király a rá nézve szerencsétlenül végződött mogyoródi csata után László és Gejza csapatai elől a mosoni erősségbe menekült, a hol őt a besenyők Gejza herczeg engedelméből ostromolni kezdették, Salamonnak azonban volt még annyi ereje, hogy az ostromlókat részint lemészárolta, részint a Fertőbe kergette, a hol sokan elvesztek. A krónikás ezen szavaiból korántsem akarok a Fertőnek olyan nagyságára következtetni, mintha az képes lett volna egy sereg katonaságot eltemetni, hanem csak azt akarom vele kimutatni, hogy már akkor oly számottevő tó volt a Fertő, hogy az ellenségnek belekergetése fölért a lefegyverzésével. A XII. századból is csak két emlékünk van s ezek sem mondanak többet a Fertőről, mint az előbbi kettő. Az egyik a Széchenyi grófok soproni levéltárában van s a Fertőnek puszta megemlítésére szorítkozik, tehát czélunkra semmi adatot sem szolgáltat. A másik Imre királynak 1199-ben kelt oklevele,

1) mely úgy emlékezik meg a Fertőről, mint a mely keleti határa volt Lőrincz comesnek adományozott Pagha területnek, a mely Balf és Rákos között feküdt. A tó nagyságáról tehát ez utóbbi adat annyit mond, hogy a Fertő ezen időben ha nem is mosta Rákos és Balf falait, de legalább is nagyon megközelítette ezen községeket. A XIII. századból már annyi oklevéli adattal rendelkezünk, hogy azok alapján képesek vagyunk a Fertő partvonalait meglehetős bizonyossággal kijelölni. II. Endre király 1217-ben kelt egyik oklevelében az ausztriai szentkereszti kolostornak több falvat és jószágot adományoz. Ezen iratban a többi közt ez olvasható: .... Salun sive Winden . . . iuxta lacum Fertheu.

2) Chák, soproni főispán, a borsmonostori apátságot 1237-ben temetkezési helyül választja és ennek fejében az apátságnak a többi közt a fertői vám felét adományozza.

3) A fertői révjog miatt 1244-ben Sopron városa és Omode győri püspök Hazai okmánytár. II. 1. 1. 2) Codex Diplomatien III. 1. 207. 1. 3) Árpádkori Uj-okmánytár. XI. 294.