Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1900

19 is olyanok, hogy csak a Fertő puszta létezésének bizonyítására szolgálhatnak. A második évezrednek már első fele is több oly adatot nyújt, melyekből legalább megközelítőleg fogalmat alkothatunk magunknak a tó nagyságáról. Csakhogy az a bőkkenő, hogy ezek az adatok is a Fertőnek pusztán az illető korban elért nagyságáról tanúskodnak s legkevésbbé sem zárják ki a lehetőséget, hogy a tó már előbb is foglalt el hasonló nagyságú területet, vagyis a Fertőre vonatkozó kútfők csakis a tónak már említett fő sajátságáról, folytonos ingadozásáról tesznek tanúságot ; de arra korántsem elegendők, hogy belőlük a Fertő nagyobb tóvá alakulásának idejét meghatározhassuk. Majdnem általánosan azt lehet olvasni, hogy a Fertő csak a XIV. sz.-ban növekedett jelentékenyebb tóvá ; pedig az adatok, a melyek alapján ezen állítást koczkáztatják, senkit se jogosítanak fel többre, mint azon következtetésre, hogy a Fertő a XIV. században, sőt a Xlll-ban is növekvőben volt. Igaz ugyan, hogy az említett században a Fertő partján feküdt és később elpusztúlt helységek arról tanúskodnak, hogy a tó már hosszú idő óta volt kisebb terjedelmű annál, melyet ekkor kezdett elfoglalni ; de korántsem bizonyítják azt, hogy már előbb is nem bírhatott a mostani területtel. Alább lesz még róla szó, hogy a Fertő legutolsó kiszáradása alkalmával dél-keleti partján gazdasági épületeket emeltek, melyek a tónak ismételt megnövekedésekor összeomlottak. Már most ebből azt következtetni, hogy a tó ezelőtt még soha sem terjeszkedett ennyire, nemcsak merész, de nyilván valótlan állítás lenne. Vizsgáljuk egyébként az idevágó adatokat közelebbről. Peiso tava. A Fertő történetére nézve nem közömbös dolog, vájjon Aurelius Victor latin írótól említett Peiso (az ő írásmódja szerint Pelso) taván a Fertőt vagy a Balatont kell-e értenünk ? Ha az előbbit, úgy kétségtelen bizonyságát nyerjük annak, hogy a Fertő K. u. a IV. században nagy kiterjedésű volt, a mint az Aur. Victor szavaiból kitűnik.

1) Azt mondja ugyanis, hogy Galerius római császár 308-ban Pelso tavának vizét a Dunába vezette, miáltal terjedelmes földnek jutott birtokába s ezért a tartományt felesége nevéről Valériának nevezte. Mivel azonban Valeria tartomány határait megjelölve sehol sem találhatni, kétség támadt az iránt, vájjon az említett Pelso a Fertőre vagy a Balatonra vonatkozik-e ? ') Sext. Aur. Victor ; De Caesaribus c. 40 . . . paulopost vulnere pestilenti consumptus est : cum agrum satis reipublicae commodantem, caesis immanibus silvis, atque emisso in Danubium lacu Pelsone, apud Pannonios fecit. Cuius gratia provinciám uxoris nomine Valeriam appeliavit.