Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1899

46 delmek ritkán szoktak háladatosak lenni, csak addig kecsegtetik a nemzetet Ígéretekkel a míg nem kedvez nekik a szerencse, azután el szokták hagyni a nemzetet. Azon a ponton áll ő felsége, hogy a bizalmat könnyen elvesztheti." A főrendek pedig már rég elvesztették a nemzet bizalmát s jobban fél tőlük, mint a külső ellenségtől. A zemplénmegyei követ is a feliratot pártolja, mert nem hiszi, hogy a nádor oly törvényt eszközöljön ki, mely ellenkezik az ausztriai háznak 300 éves „divide et vinces"-féle politikájával. A mérsékelt többség azonban mellőzte a feliratot s a nádort kérte fel közbenjárónak, a ki szivesen vállalkozott reá. A rendek elkeseredése ekkor már oly nagy volt, hogy többen elhatározták, hogy a nádor sikertelen közbenjárása esetén inkább elhagyják az országgyűlést, hogysem a törvény latin szövegének elsőbbségét a magyar felett elismerjék. x) Ennyire azonban nem került a dolog, mert a király a nádortól nyert felvilágosítás alapján, a ki az ügyet különösen Majláth Antal gróffal alaposan meghányta-vetette, beleegyezett, hogy a törvényeket magyar s latin nyelven szerkeszszék s a magyar tekintessék eredetinek. 2) De nem elégedhettek meg a rendek ezzel az eredménynyel, s eddig is csak az tartotta őket vissza ujabb kérelmeik fölterjesztésétől, hogy a király nem adta beleegyezését a törvényeknek magyar nyelven való szerkesztésébe ; mert addig ugy is hiu fáradozás lett volna minden ujabb kisérlet a nyelvi ügynek előbbrevitelében. Ez az akadály elhárulván a rendek egy ujabb feliratban a következőket kérték : 3) a főherczegek és különösen a trónörökös még serdülő korukban a magyar nyelvbe beavattassanak. Ezentúl a feliratok, kir. előadások, válaszok, törvények egyedül magyar nyelven szerkesztessenek. Megismételték továbbá mindazon kérelmeiket, melyeket már előbb is, sőt némelyeket már többször is a trón elé juttattak, de meghallgatásra ez ideig nem találtak u. m. az ország minden kormány- és Ítélőszéke ügyeit magyarul intézze ; a helytartótanács valamennyi törvényhatósághoz magyar leveleket küldjön ; a magyar katonaság, ideértve a véghelyeket is, minden ügyében a magyar nyelvet használja s a vezénylőszó is magyar legyen ; anyakönyveiket minden vallásúak magyarul vezessék ; a magyar nyelvtudományt azonnal minden iskolában tanítsák s a tannyelv is a magyar legyen ; csak is magyarul tudó papok és jegyzők nyerjenek hivatalt és végül hálás szívvel fogadják ő felségének azon nyilatkozatát, hogy ezentúl csak is olyanok fognak nemesi vagy kir. adománylevelet nyerni, kik magyarul tudnak. E feliratra 1836. april 24-én jött meg a válasz. Metternich befolyására Szilágyi : A magy. nemz. tört. IX. 388: 1. 2) Magyarorsz. közgyiil. jegyzők. XIII. 465. 1. 3) Az 1832/36. orsz. gyül. Írásai VI. k. 345. 1.