Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1899

43 felsége megígérte, hogy a nemzet kérelmét megtagadni nem fogja. Ne tagadják meg tehát a főrendek sem azt, a mit a nemzet, az igazság és a természet egyaránt kívánnak." *) A rendek erélyes fellépése s a sok szemrehányás végre a főrendeket is engedékenységre birta s beleegyeztek, hogy a törvény magyar szövegezése iránt való kérelem a király elé vitessék. 2) Mielőtt azonban e feliratra a királyi válasz, melyre a többszöri sürgetés daczára is igen sokáig kellett várni, megérkezett volna, az előleges sérelmek között a magyar nyelv ügye is tárgyalás alá került. 3) A hazafias követek megunván a bécsi kormány halogató politikáját, heves beszédekben követelték, hogy a magyar nyelv végre-valahára a törvénykezés minden ágában kizárólagos jogot nyerjen. Az uj személynök azonban, Saardi Somsits Pongrácz, ki 1835. jun. 11-én foglalta el az elnöki széket, úgy a törvényhatóságokat, mint a népet tekintve, kivihetetlennek tartotta, sőt elődjéhez hasonlóan reactiótól félt. A vita során azonban csakhamar kitűnt, hogy a többség pártolja az indítványt. A veszprémmegyei követ az elnök ellen saját okoskodását fordítja. „Hajdan — úgy mond — sok szegény ember nem tudott deákul s egyedül ügyvédje discretiójára kellett magát biznia ; hasonlóképen kell most cselekedniök azoknak, kik nem tudnak magyarul s akkor nyelvünk nemsokára általánossá lesz." A rendek buzgóságukban annyira mentek, hogy a kath. egyház liturgikáját is magyarosítani akarták. Az esztergomi káptalani követ igyekezett ugyan meggyőzni őket, hogy a törvényhozási joguk ennyire már nem terjed, de ezt nem sikerült elérnie, mert a rendek azon meggyőződés alapján tették meg indítványukat, hogy a liturgia kérdése nem vág dogmába, mint a görög s örmény katholikusok példája mutatja. Miután azonban az elnök a rendek figyelmét igen tapintatosan Európa legmíveltebb népeire, az angolokra és francziákra irányította, a kik nemzeti nyelvük buzgó pártolása mellett is meghagyták az egyháznak nem nemzeti nyelvű liturgiáját, az indítványt mellőzték. , A kerületi javaslatnak azon részét, hogy a tannyelv az összes iskolákban azonnal magyar legyen s tíz év múlva a kapcsolt részekben is, a horvát követ tiltakozása ellenére elfogadták. Egyelőre azonban a feliratnak a magyar nyelvre vonatkozó részét nem szerkeszthették meg véglegesen, minthogy a kir. válasz az 1833. márcz. 30-án felterjesztett feliratra még nem érkezett meg s így nem tudták magukat mihez tartani. Hogy a kir. válasz a rendek többszöri megsürgetésére sem akart jönni, oka az volt, hogy a kabinet fázott a döntéstől. Ismerte ugyanis a nemzet java részének a nyelvi ügyben elfoglalt álláspontját és egyúttal annak jogosságát *) Az 1832/36. orsz. gyül. írásai. I. 112. 1. 2) U. o. I. 148. 1. 3) Magyarország közgyül. jegyzőkönyve. 1832/36. XI. k. 312. 1.