Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1899
29 Az esztergomi káptalani követ óvást emelt az ellen, hogy a magyar nyelv kötelező volta a theologiai iskolákra is kiterjesztessék részint azért, mert a theol. könyvek latinok és a vallási szertartások is ezen a nyelven folynak, részint pedig azért, mert az 1791. 26. t. cz. vallási dolgokban a protestánsoknak is saját elöljáróiktól való függést enged. Jogosnak tartja tehát, hogy ilyen dolgokban a katholikusoknál is a püspök szabadon intézkedhessen. A káptalani követ kívánsága azonban ellenzésre talált ; „a nyelv — mondák — nem tartozik az egyházi rendhez s különben is az ószövetségi szentírás zsidó nyelven van írva, az új pedig legnagyobbrészt görög nyelven, tehát a latin is csak fordítás; miért nem lehetne azért magyarra is fordítani, a mi különben is megvan." De a kir. personalisnak és Nógrádmegye követének felszólalása után elfogadták a káptalani követ indítványát és a theol. tudományt kivették a fentebbi szabály alól.') A magyar színház ügye is szőnyegre került, a mennyiben panaszt tettek a helytartótanács ellen, a mely nem engedte meg a magyar társulatnak, hogy a némettel felváltva játszhassék. Újból sürgették tehát az engedély megadását, sőt elsőbbséget követeltek a magyar társulatnak a német felett. Igen figyelemre méltó szavak hangzottak el ekkor Békés megye követének ajkáról, a ki a játékszín pártolása helyett egy széptudományokkal foglalkozó magyar társulat felállítását ajánlja követtársai figyelmébe, mert ő azt sokkal előnyösebbnek tartja a nyelv kimívelésére, az izlés javítására és a nemzet pallérozására. A personalis szavaiból is az tűnik ki, hogy a játékszint nem tartotta alkalmas eszköznek a nemzeti erő, energia és vitézség visszahozására és a rendeknek kívánságaik fékezését ajánlotta, „nehogy azt is, a mit különben elérhetnének, elhibázzák." A követek nem is bolygatták tovább ez ügyet. 2) Közvetlenül nem a magyar nyelvre vonatkozott ugyan, de közvetve mégis annak az előmozdítását czélozta az az indítvány is, mely az uraságokat arra akarta kötelezni, hogy uradalmaikon csak magyaroknak adjanak alkalmazást. A personalis csak azt felelte, hogy nézete szerint az ellenkeznék a nemesi szabadsággal s a kiváltságaikra féltékeny magyar nemeseknek többé nem volt reá szavuk. 3) Végül azon óhajuknak adtak a rendek kifejezést, hogy a törvényeknél kétség esetén a magyar szöveg legyen az irányadó ; a főrendiházhoz küldendő izenetek magyarul történjenek és az egész törvénykönyv fordíttassék le magyarra. Az első kívánságra vonatkozólag azt felelte a személynök, hogy azt a kir. feliratba foglalni már csak azért sem lehet, mert még az sem tudható, vájjon ő felsége meg fogja-e engedni, hogy a törvényeknek magyar szövege is legyen és ha ezt meg is engedi, akkor is az a szöveg lesz irányadó, a me*) Az 1811/12. orsz.-gyűl. naplója. 378. 1. 2) U. o. 387. 1. 3) U. o. 363. 1.
