Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1899

30 lyet a törvényhozó hatalom mindkét része megvizsgál és helyben hagy, tehát a latin. A magyar izenetekre vonatkozólag nem nyilatkozott a personalis, a mit az országgyűlés főelnökének távollétével okolt meg. A törvénykönyvnek magyarra való fordítása szerinte „oly mélység, a melynek nehéz volna fenekét találni s bele avatkozni egyáltalában nem bátorságos." Mivel a többség a personalis ellenvetéseiben megnyugodott, azért ez utóbbi indítványok egyike sem került a kir. feliratba, a melyet csekély és jelentéktelen módosítással a felső tábla is elfogadott. Ha a király ezen feliratban eléje terjesztett javaslatokat szentesítésével törvényerőre emeli, nyelvünk ezzel oly tért nyert volna, honnét már az eddiginél kevesebb küzdelem árán juthatott volna a hivatalos latin nyelv teljes örökébe. De a nemzeti szellem ébredése még nem volt oly általános, és nem nyilvánult oly erővel, hogy a bécsi kormány ne merte volna megtagadni a nemzet kivánatait. A feliratra nem sokáig késett a válasz; ő felsége 1812. április 24-én kelt szűkszavú leiratában megtagadja a magyar nyelvre vonatkozó kérelmeket, „mert az eddig hozott törvények a magyar nyelv kiművelésére és terjesztésére elégségesek lévén, uj törvények alkotásának szüksége fenn nem forog. *) Az igazi oka azonban e kedvezőtlen válasznak a kormány rosszakaratán kivül az udvar neheztelése volt, melyet a diéta szigorúan törvényes és alkotmányos magatartása miatt vont magára. Ezzel a magyar nyelv ügye hivatalosan közel másfél évtizedre el volt temetve. A magyar nyelv ügye az 1825/27. országgyűlésen. Az 1811-iki diéta bezárása után a legközelebbi országgyűlésig a nemzeti ügyért lelkesedő honfiaknak egyedül az irodalom állt rendelkezésükre, hogy a szunnyadókat felrázzák, a félénkeket tettre bátorítsák s a küzdőket kitartásra buzdítsák. Sajnos azonban, hogy az 1810-ben kiadott s 1815-ben még szigorúbban módosított censurai szabályok a sajtó terén nem engedtek szabad szólást. Sokszor egyetlen, a censornak nem tetsző kifejezési mód elég ok volt arra, hogy valamely munkát a kiadástól eltiltsanak. Egyik jeles történetírónak czikkét a „democratia" szó miatt nem bocsátották át a censurán, míg azt „népelem"-mel fel nem cserélte.

2) A külföldön megjelent sajtótermékek behozatala pedig majdnem a lehetetlenségek közé tartozott, mert a határvámoknak az irodalmi dolgokra vonatkozó utasításai még szigorúbbak voltak, mint az eltiltott árúkra nézve. !) Acta Com. Reg. Hung. 1811/12. 496. 1. 2) Kerékgyártó A. : Magyarország története. VI. k. 149. 1.