Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1899

27 Majláth György personalis azt hozza fel a helytartótanács védelméül, hogy az eddigi törvények között nincs olyan törvény, a mely bizonyos határidőt szabott volna ki a helytartótanács tagjainak, mely alatt kötelesek lettek volna a magyar nyelvet elsajátítani. Nag}' jogtalanságnak tartaná tehát, ha most e miatt a magyarul nem tudó alkalmazottakat elbocsátanák ; „oly erőszak volna ez, melynek egy szabad nemzetnél megtörténni nem szabad." *) A rendek azonban nem hagyták ennyiben a dolgot, hanem erélyesen síkra szállottak nyelvünk igaza mellett. Némelyek azt követelték, hogy a magyar nyelv érdekében most ugyanazok az eszközök alkalmaztassanak, melyeket II. József a német nyelv érdekében rendelt. József cs. szerint — mondák — egy nemzetnek élő nyelvvel kell birnia, így tehát a magyarnak is, mely független nemzet. Ha meg nem mutatja nemzetünk, hogy nyelve alkalmas a közügyek vitelére, idővel ismét feltámadnak a holt latin nyelv ellen és ismét a németet hozzák be. Mind mélyebb és erősebb lett a hazafiak szivében a meggyőződés, hogy nemzetiségünket csak nyelvünkkel tarthatjuk fenn, ez éleszti a hazaszeretetet, s elveníti fel a régi nemzeti szokásokat és erkölcsöket, melyekből nemzetünk jó része már kivetkőzött. Ilyen érzelmek tüzelték a rendeket a magyar nyelvi vitákban s a mellett, hogy a királyt a magyar nyelvnek még őseitől megígért fentartására figyelmeztetik, keményebb szavakat is ejtettek el az uralkodó ház ellen, jóllehet csak indirecte. Pestvármegye követe ugyanis Szapolyai János egyik levelére hivatkozik és azt kívánja, hogy vegyék fel azt a sérelmek közé. A levélnek ide vonatkozó része így szól: „Sokan vannak, a kik a jónak színe alatt az egyenetlenségnek magvát vetik el és a midőn gyámatyáknak hirdetik magokat s az országot védelmezni akarni ígérik, akkor annak végső veszedelmét, a nemzetnek ,és nyelvének gyökerestűi való kiirtását keresik." De ez nem került a sérelmek közé. I. Ferdinand királynak -azonban két levelét is beiktatták a naplóba, a melyekben az ország egyéb szabadságai mellett a nemzeti nyelvet is egész erejéből mind maga megtartani, mind pedig utódaival megtartatni igéri. A levelek egyike 1527. jan. 19-én, a másik 1531. júl. 17-én kelt. A rendek a vármegyéket 'is törvénynyel akarták a magyar nyelv használatára kötelezni, a mi ellen azonban a felső vármegyék követei tiltakoztak. 2) így Trencsénmegye követe lehetetlennek tartja, hogy az ő megyéje magyarul levelezzen, mert nincsenek magyarul tudó hivatalnokaik s a föld népe sem tud magyarul és még azért sem pártolja a magyar nyelv behozatalát, mert „ez által a deák nyelv elnyomatik s az ország a régi sötétségbe esik vissza." Árva-, Szepesmegyék és Lőcse város követei elismerték ugyan, hogy a magyar nyelv behozatalát a közügyekbe a nemzet dísze is megkívánja, de Az 1811/12. orsz. gyiil. naplója. 349. 1. 2) Az 1811/12. orsz. gyül. naplója. 351. s köv. 1.