Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1899
26 Ez a meggyőződés adta 1832-ben Cziráky Antal gr. ajakára is ezen szavakat, hogy „vége a magyar alkotmánynak, ha a törvény szövege magyar lesz." Jól tudta és érezte ezt a nagy Széchenyi István is, midőn a társadalmi reformokat a nyelv ügyével kapcsolta össze. A haladás szükségességét nemzetünkre nézve a latin nyelv védelmezői is beismerték, de azt nem nemzeti alapon törekedtek elérni. Azt hangoztatták, hogy haladásunk nélkülözhetetlen feltétele a latin nyelv, mert csak ennek a segélyével érintkezhetünk a műveltebb nemzetekkel; arról azonban megfelejtkeztek, hogy a többi európai nemzetek is kiküszöbölték már a holt latin nyelvet, attól tehát nem kellett tartanunk, hogy a deák nyelvnek szűkebb térre való szorításával elszigeteljük magunkat a többi európai nemzettől. A hosszú vitának az lett az eredménye, hogy a kir. feliratból egy meghatározott idő kijelölése elmaradt. A törvénykezésben sem sikerült a magyar nyelvnek tért hódítania azon ok miatt, mert nem volt terminológiánk, a melyre az ítélethozatal egyöntetűsége végett lett volna szükség. l) De bármily kedvező feltételeket sikerült volna is nyelvünk részére a kir. feliratba belevenni, ezúttal nem sok hasznát vettük volna, mert a király 1808. decz. 10-iki leiratában a nemzetnek ide vonatkozó kívánságait azon megokolással utasítja vissza, hogy az eleddig hozott törvények úgyis biztosítják a magyar nyelv terjesztését és fejlődését, tehát ezen ügyben uj törvények alkotására nincs szükség. A kir. végzés elszomorította ugyan a lelkes honfiakat, de ügyük bukásáért nem ő felségét, hanem azokat a hálátlan magyarokat okozták, a kik erre a királyt a magyar nyelv ellenzésével mintegy felbiztatták. A magyar nyelv ügye az 1811/12. országgyűlésen. A már 21 év óta folyó küzdelemnek eredménytelensége nemcsak hogy nem csüggesztette el a küzdőket, hanem inkább megaczélozta erejüket, a mint ezt az 1811/12. orsz. gyül. heves vitái bizonyítják. Az országos sérelmek és követelményeknek a magyar nyelvre vonatkozó része elpanaszolja, hogy a helytartótanács a hozzá magyarul felíró megyéknek nem felel mindig ezen a nyelven s a mikor csak teheti, megragadja az alkalmat, hogy a latin nyelvvel tüntessen és oly egyéneket alkalmaz, a kik nem tudnak magyarúl. 2) Követelik tehát a rendek, hog}' a helytartótanács ezentúl összes ügyeit magyar nyelven tárgyalja és a törvényhatóságokhoz intézendő rendeleteit is magyarul írja. 3) ») Az 1807. o.-gy. naplója. 554. 1. 2) Az 1811/12. orsz. gy. Írásai 127. 1. 3) Az 1811/12. orsz. gyül. naplója. 32. ülés.
