Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1899

25 tovább érsz" elvét ; a következő szavaikból világosan kivehető, hogy másért aggódtak ők. „Attól lehet tartani — mondák — hogy, midőn a magyarnyelvet behozzuk, a deákot egészen kizárjuk, a minek pedig megszámlálhatatlan rossz következményei lennének s utoljára is oda jutnánk, hogy tulajdon szabadságunk és jószágaink iránt való leveleinket sem fogjuk érteni. Tanácsosabb ezt a felsőbbségek és az elöljárók bölcs intézkedéseire bízni." *) íme ! ennyire kiveszett a nemzeti érzés, hogy a magyar országgyűlésen akadnak honfiak, akik félnek a nemzeti nyelvtől, mert jogaik és szabadságaik veszélyeztetését látják térfoglalásában. Azt a rendek hazafias tagjai is belátták, hogy előkészítő intézkedés nélkül a magyar nyelv használatát azonnal elrendelni nem lehet ; de nem is akarták. Előkészítő lépésül pedig legjobbnak tartották azt, ha az ország öszszes elemi iskoláiban elrendelik a magyar nyelvnek alapos tanítását. 2) Hosszabb vita után el is fogadták a javaslatnak oly módon való szövegezését, hogy a magyar nyelvet az összes elemi és egyéb kisebb nyilvános iskolában, a melyekből a tanulók a középiskolákba szoktak lépni, tanítsák és mindenféle nemzetiségű és vallású ifjú köteles azt megtanulni.

3) Igen heves vitatkozásra adott alkalmat az az indítvány is, hogy három év múlva a magyarul nem tudó ifjakat a gymnasiumba ne vegyék fel. 4) Semsey András personalis közvetítő indítványt tett, mely a meghatározott időnek törvénybe iktatása helyett azt javasolta, hogy a magyarul nem tudó ifjak csak akkor tiltandók el a gymnasiumoktól, a mikor már elegendő tanító lesz, a kiktől az ifjúság a nemzeti nyelvet elsajátíthatja. A magyar nyelv hivei azonban ragaszkodtak a saját indítványukhoz, nem ugyan az évek számához, hanem a meghatározott időhöz. „Már 17 esztendeje, mondák, hogy a magyar nyelv behozatalán fáradozunk s még sem mehettünk semmire, mert nem volt határozott idő kitűzve. „Ha három évi időt elégtelennek vélnek, tétessék 8 vagy 10 év." „Volt idő, mikor három év után minden idegen nyelven folyt, miért ne lehetne azt most 10 év alatt elérni." Ilyen és hasonló érvekkel igyekeztek az ellenkező véleményen levőket a nemzeti nyelv ügyének megnyerni, de fáradozásuk sikertelen volt. E hazafiatlan követek jó része nem elvért harczolt, hanem a legtöbbnek önzés adta ajkára a szót ; ilyenek pedig szavakkal kifejezett érvek előtt nem szoktak egyhamar meghajolni. Ugy a fő, mint a köznemességnek legtöbbje ugyanis a latin nyelv megmaradásában látta nemesi kiváltságainak fentarthatását, mert abban a meggj'őződésben volt, hogy a köznépet csak egy nemnépszerű nyelv zárhatja ki teljesen az alkotmányból. 1) U. o. 554. 1. 2) Az 1807. orsz.-gyül. írásai 269. 1. 3) Az 1807. o. gy. naplója 531. 1. *) U. o. 532. s köv. 11.