Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1899

17 Az elveihez szívósan ragaszkodó császár erélyes és határozott rendeletével azt elérte ugyan, hogy három év alatt a közügyekben a latin helyét a német foglalta el, de fő czéljától, a magy. nemzetnek németté leendő átalakításától annál messzebb esett. Érdemes a megemlítésre a nép száján forgó hagyomány, mely a sérelmes nyelvi rendeletet nem a császár, hanem a tanácsadó magyar főurak rovására jegyzi. x) Ez ugyan nem felel meg a valóságnak, de mutatja, hogy az alsóbb néposztály hogyan vélekedett a főurakról. Látván a köznemesség, hogy minden tiltakozása mellett is végrehajtják a császári rendeletet és a vármeg}

Ték panaszos feliratai után sem vonják azt vissza, más fegyverhez nyúlt. Eddig jobbára a deák nyelv visszaállítását sürgették, de látván a nemzeti szellemnek egyre hatalmasabb ébredését és ismervén a császár azon elvét, hogy a közügyek nyelve nem lehet egy holt nyelv, mind sűrűbben csatlakoztak azon táborhoz, mely a magyar nyelvnek jogaiba iktatását írta zászlajára. Két lelkes csoport egyesült tehát az elhanyagolt nemzeti nyelv érdekében. Az egyik Bessenyei nyomdokait követve a felvilágosodásért hevül s hogy azt az elmaradt nemzet közkincsévé tegye, mindenek előtt nyelvét, mint a felvilágosodás eszközét, közlőjét akarja biztosítva látni. A másik, a nagyobb csoport nem azért száll síkra, a magyar nyelv mellett, hogy azt a felvilágosodás csatornájává tegye, hanem mert benne látja a legbiztosabb ellenszert a József-féle rendszerek ellen. Törekvésüket az elveihez bámulatos szívóssággal ragaszkodó József alatt nem koronázta ugyan szemmel látható siker, de a kérdést annyira megérlelték, hogy a császár halála után annál lázasabb hevességgel követelte az egész nemzet nyelvünknek biztosítását, a minek legvilágosabb bizonyítéka a József halála után tartott országgyűlésen megnyilatkozott hangulat. A magyar nyelv ügye az 1790/91. országgyűlésen. Nagy remények okozta örömek között nyílt meg 1790. junius G-án az az országgyűlés, melyen a nemzet törvényesíthetni vélte mindazon eszméket és reformokat, melyek őt mind jobban és jobban foglalkoztatták s melyek közt kiváló helyet foglalt el a magyar nyelv ügye. Mindjárt a 2. ülésen, jun. 11-én élénk vita támadt a felett, hogy minő nyelven írják az országgyűlés naplóját. A rendek nagyobb része a magyar nyelv mellett foglalt állást, sőt sokan mindennemű gyűlés és a közügyek nyelvéül a magyart óhajtották az eddig dívott latin helyébe behozni, „mivel a született magyar nyelvnek csaknem számkivetése és innen származott ideSzilágyi Ferencz : A magy. nyelv ügye a két magy. hazában II. József cs. alatt. Budapesti Szemle 1868. 222. 1.