Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1899

15 kedésre a magyar nemzet iránt érzett hálája és szeretete s épen azért nem lehet róla azt sem feltennünk, hogy németesitő politikájának a nemzet megsemmisítése lett volna czélja, hanem inkább a német nyelv által hasznára akart lenni a nemzetnek. A közigazgatásnak ugyanis, a hadseregnek, az iparés kereskedésnek nyelve a monarchiában a német volt és így a magyar ezekből a német nyelv bírása nélkül kellő hasznot nem húzhatott. Irántunk való hálájáról és rokonszenvéről tanúskodik a többi közt az a tény is, hogy a kis 6 éves Károly főherczeg a rendeknek 1751-iki küldöttsége előtt magyar beszédet mondott, 2) hogy leányát, Mária Krisztinát, a magyar nyelv elsajátítására buzdította, 3) hogy Bessenyei első magyar munkáját, Agis tragédiáját neki ajánlhatta. 4) Igaz ugyan, hogy az ilyenféle kedveskedéseknek első sorban az volt a czéljuk, hogy a nemzetet az adó vagy a katonaság megszavazására készségesebbé tegyék ; de nem tagadhatjuk, hogy a kedveskedés ezen módjából szeretet sugárzik felénk. Ha tehát főuraink felvilágosították volna a királynét, hogy németesitő törekvéseivel a nemzetnek, a melylyel háláját és szeretetét akarja éreztetni, létét fenyegeti ; nincs okunk kételkedni, hogy a jó uralkodónő ne hajlott volna szavukra. De főnemeseink nem hogy ezt tették volna, hanem inkább minden tettükkel buzdították őt megkezdett müvének folytatására. Erőteljes nemzeti szokásaikért és nyelvökért bőven kárpótolta őket a szép királyné egyegy kegyes szava, esetleg magas látogatása. Hogy az egykorúak is inkább magát a nemzetet, mint Mária Teréziát okozták az elnémetesedésért, mutatják azok a névtelen versek, melyek bánatot fejeznek ki azért, hogy a nemzet vakon rohan sírja felé, 5) és Báróczy S. testőr is hasonló nézetet vall „Védelmeztetett magyar nyelv"-ében. A magyar nyelv tehát Mária Terézia korában főuraink köréből száműzve, a nemességnél fenyegettetve, egyedül a terhektől görnyedő, jogok nélkül szűkölködő, tehát befotyástalan paraszt osztálynál talált biztos menedéket. Akadt ugyan egy lelkes írócsoport, mely már Mária Terézia korában zászlajára írta létében fenyegetett és mellőzött nemzeti nyelvünk megmentését, de nagyon kétséges, vájjon sikerült volna-e a nemzetet felrázni közönbösségéből, ha a szelíd lelkű, békés királynét nem az erőszakos II. József cs. váltja fel a trónon. II. Józsefnek meggyőződése volt, hogy különböző nemzetekből álló birodalma csak úgy szilárdulhat meg, ha a nemzetek egygyé olvadnak, egy és ugyanazon nyelvű — német nemzetté lesznek. Mint a felvilágosodott kor gyermeke nem tűrhette a holt latin nyelv uralkodását és mint dinasztiája po1) Szilágyi S. : A magy. nemz. története. VIII- 369. 1. 2) Szilágyi S. A magy. nemz. tört VIII. 280. 1. 3) U. o. VIII. 369- 1. 4) Concha Gy. A 90-es évek reformeszméi és előzményeik. Bpesti Szemle 1882. 5) Marczali H. Magyarország II. József korában. I. 201. 1.