Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1898

24 És egyenként mint henyél; „Jam fariam, quod vultis : eris tu, qui Mint pezsegnek, mint mozognak, [modo miles, S a sokból mely kevés él ! Mercator ; tu, consultus modo, rusticus : Mint kerülik azt az utat, [hinc vos, S követi csak ezred rész, Vos hinc mutatis discedite partibus. Eia ! Melyet maga nyilván mutat Quid statis ?" Nolint. Atqui licet esse A természet, szív és ész. [beatis. 30. Mint kívánják mindig csak azt, A mit ők nem bírnak még, S ha megnyerték, megint amazt, De még az sem lesz elég. Mint álmodnak csak leendőt, Mint szeretnék csak másét ; Mint élik csak a jövendőt, És bitang a jelenlét. 31. Az arany mint uralkodik Egész földnek felette; Minden miként nyomorkodik, Ha nincs arany mellette; Mint vezérli a világot S az egész embernemet ; Miként tészen gazságot, Törvényt, rangot, érdemet. 32. Oly féléken miként kapnak A balgatag halandók, A mik szintén mint a habnak Buboréki, mulandók. Amaz ottan ! be balúl tesz, Be visszaél éltével, Ki egy egész életbút vesz Egy órának kedvével. 33. Az ott mint gyűjt gazdagságot, S ha bajjal megszerzette, Nem lel benne boldogságot, Szive szegény mellette : A természet fiainak (Mert nem kiván ő búbért) A legjavát javainak Ingyen adja, nem pénzért. Ille gravem duro terram qui vertit aratro, Perfidus hic caupo, miles nautaeque, [per omne Audaces mare qui currunt, hac mente [laborem Sese ferre, senes ut in otia tuta recedant, Aiunt, cum sibi sínt congesta cibaria . . — — — — te neque fervidus aestus Demoveat lucro, neque hiems, ignis, [mare, ferrum, Nil obstet tibi, dum ne sit te ditior alter . . Vei die, quid referai intra Naturae fines viventi, iugera centum an Mille aret? „At suave est ex magno tolllere acervo At bona pars hominum deeepta cupi[dine falso „Nil satis est

" inquit „quia ta?iti, quan[tum habeas, sis." Nescis, quo valeat nummus ? quem [praebeat usum ? — — — — — — — — — Horum Semper ego optarim pauperrimus esse [bonorum. Non uxor salVum te vult, non filius ; [omnes Vicini oderunt, noti, pueri atque puellae. Miraris, cum tu argento postomnia ponas, Si nemo praestet, quem non merearis [amorem ?