Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1898

25 Denique sit finis quaerendi, cumque ha[beas plus, Pauperiem metuas minus et finire la[borem Incipias, parto quod avebas . . . 35. Az szidja ott a koronát, A felséget és bibort ; Ez az ekét és boronát, Szegénységet és a port. A sors minden kívánságot Töltsön bár be, több kell még ; Sándor bírván a világot, Vágyának az sem elég. 36. A nagy isten szép kegyelme Miként válik méreggé, S a szív legszebb gerjedelme Gyötrő maró féreggé Az emberben ember által. Káin gyilkos fajzatja ! Hány Ábel így oda nem hal, Irigység áldozatja! 37. Irigység volt ellenzője Szívein boldogságának ; Irigység volt a szerzője Életem hosszas bújának. A temérdek átkok közül. Melyeket a bosszús ég Ránk monda, legtöbb rosszat szül, Legfenébb az irigység. Illue, unde abii, redeo : nemo ut avarus Se probet ac potius laudet diversa se[quentes, Quodque aliéna capella gerat distentius [über, Tabescat, neque se maiori pauperiorum Turbae comparet, hunc atque hunc su[perare laborét. Stc festinanti semper lociipletior obstat, Ut, cum carceribus missos rupit ungula [currus, Instat equis auriga suos vincentibus, illum Praeteritum temnens extremos inter eun[tem. Inde fit, ut raro, qui se vixisse beatum Dicat et exacto contentus tempore vita Cedat uti conviva satnr, reperire quea[mus. 1) Invidus alter ins macrescit rebus opimis ; Invidia Siculi non invenere tyranni Maius tormentum. 2) Mint látjuk, az I. ének imént leirt versei ugyanazt tárgyalják, a mit az I. könyv első satirája. Ugyanezen stoikus elveket számos dal is hangoztatja. Másrészt meg Horatius is e satirán kivül még több helyen rójja meg korának ez oktalan sürgés-forgását a mulandó javak után. Tárgyalja ezt ugyanis az ódák III. könyvének 1—6. ódáiban, s az ezekben részletesebben tárgyaltakat összefoglalja ugyanazon könyv 24. ódájában s azért eleget teszünk czélunknak, ha csak ezt idézzük bővebben. Lássuk tehát a leginkább idevágó dalokat : !) Sat I. 1. 1. -) Epp. I. 2. 57.