Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1898

22 Óh te ! ki a nágy világnak Elkábító zajában, A hívság és bujaságnak Ellankasztó karjában Elbitanglád jobb részedet, Tehetségét lelkednek, Elbitanglád szép tüzedet, S elevenjét szívednek, Térj vissz' a szép természetnek, Bölcseségnek s szeretetnek Boldogító ölébe ! Irt lelsz kebled sérvébe.

l) A mezei gazdaságban Minden óra munkát hoz, Midőn a nagy palotákban Az unalom ásítoz : Pedig miként mozog, zajog Minden : vélnéd, duplán él ; Holott a szív senyved, sajog, Nyomván azt a gőz és szél. Óh természet ! csak anyai Kebeledben a magvai S gyümölcsi ez életnek : Boldogok, kik szeretnek.

2) Ez utóbbi dalra emlékeztet Horatiusnak következő két, gyakran közmondásul használt hexametere, melyekben a falusi életet a városival szemben dicsőíti. Naturam expellas furca, tamen usque recurret, Et mala perrumpet furtim fastidia victrix.

3) Kisfaludy azonkívül a falusi boldogságról és a természet fönségéről szóló horatiusi fogalmakat önállóan is feldolgozta: Falusi boldogság. Mely boldog ember, a ki csendes éleiét A hív szerelem és barátság édes Érzelmi k'ózt hosszúra fonja, ó Te jó anyánk, természet, a te kebleden ! Tu nidum servas ; ego lando ruris a?noeni Rivos et musco circumlita saxa nemusque. Quid quaeris ? Vivo et regno, simul ista [reliqui, !) 78. dal. 2) 81. dal. 3) Epp. I. 10. 24.