Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1898

21 Kertészkedem : fát ültetek, Es gyümölcsöt szaggatok. Most előttem a gabona, Fűrend, és vad esik csak, Prospectât errantes greges hiutilesque falcé ramos amputans Feliciores mserit, Aut pressa puris mella condit amphoris, Aut tondet infirmas oves; Vei cum décorum mitibus pomis caput Autumnus agris extulit, Ut gaudet insitiva decerpens pyra Certantem et uvam purpur ae, Qua muneretur te, Priape, et te, páter Silvane, tutor finium ! A mint látám, még katona, Hogy emberek hullottak. 22. Itt semmi nincs megkeverve A nagy világ mérgével ; Semmi nincs itt megtekerve Politica kérgével. Az egyszerű természetet Mesterség nem nyirbálja ; A nyugalmat és életet Irigység nem turkálja. 23. Itt a lelket, akár tél van, Akár tavasz, nem nyomja, Mint a roppant palotákban, Az unalom ólomja. * Nem rabja itt a szokásnak Sem a lélek, sem a test ; Itt az ember, egy a másnak, Nem ás vermet, nem hány lest. 26. Elfáradván, vén tölgyemnek Licet iacere modo sub antiqua ilice, Le-lediïlôk tövében, Modo in tenaci gramine. . . . S hív szerető szerettemnek At cum tonantis annus hibernus Jovis Nyugodván hív ölében : Imbres nivesque comparai, Innen nézem bátorságból Aut trudit acres hinc et hinc multa cane A világ nagy tengerét; Apros in obstantes plagas, Innen nézem szabadságból Aut amite levi rara tendit retia, A föld sok rab emberét. Turdis edacibus dolos, Quod si pudica mulier m partém luvet Dornum atque dulces liber os, . . • !) Epod. 2. 1.