Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1898

17 De hajh ! ez nem orvosolja Nyavalyáját lelkemnek ; Sőt dühösben ostromolja Indulatját szivemnek. Bár mi messze fussak tőle, Nem bújhatok el előle ! Sem eszem, sem negédem Ellene nem segédem. Quid brevi fortes iaculamur aevo Multa? Quid terras alio calentes Sole mutamus ? Patriae quis exsiil Se quoque fugit ? 2) E dalról is azt mondhatjuk, a mit az előbbiről mondottunk; mert a két horatiusi idézet közül a másodikat (Quid brevi etc.) ugyancsak megtaláljuk ugyanazon kézirat ugyanazon füzetének nyolczadik lapján. A magyar költő természetesen egészen szabadon dolgozza fel a gondolatot, s erre egyrészt terjedelmes dalformája, másrészt a neki sajátos bőbeszédűsége készteti, a mely utóbbit még sokszor lesz alkalmunk észlelni. Ezzel Himfy Szerelmeinek első részével végeztünk. Több, nagyobb horatiusi hatást a mondottak alapján nem is várhattunk. Tekintsük most a Boldog szerelmet. Mindjárt kimondjuk, hogy — a Boldog szerelem az, melynek 200 dalt és 7 éneket kitevő tartalma körülbelül fele részben Horatius tanulmányozásának köszöni eredetét. — A dolog megfejtése egészen egyszerű. Minden tanult ember tudja, hogy Petrarcának volt ugyan kesergő szerelme, de boldog nem ; mert hiszen kedvese meghalt, mielőtt boldoggá lehetett volna vele. Kisfaludynak hasonlóképen volt kesergő szerelme, de volt egyúttal boldog is, miután kedvesét a vele való összekelés folytán már a magáénak mondhatta. Ennélfogva felhasználhatta ugyan költőnk Petrarca siralmait a Kesergő szerelemben, de a Boldog szerelemben már nem ! Itt máshoz kellett fordulnia. Nem is került sok gondjába, hogy kihez. Bármily különbség volt is Horatius és Kisfaludy szerelmes viszonyai között szenvedélyesség tekintetében, mégis, ha műveiket figyelmesen átolvassuk, csakhamar feltűnik szemünk előtt a két rokon lélek teljes valóságában, a kik inkább szerettek a napon sütkérezve a természet ártatlan gyönyöreit élvezni, mintsem dideregve eszükkel valahol a felsőbb régiókban kalandozni. — De lássuk az éremnek másik oldalát is. Miután költőnkben a Boldog szerelem megírásának az eszméje megfogamzott, természetesen a megvalósításán kezdett gondolkozni. Sorra járta mind az újkori, mind az ó-klasszikus költőket ; de a boldogságot, vagy jobban mondva az ember boldogságát tárgyaló philosophiai kérdéseket egynél sem találta oly rendszeresen és oly megragadó módon megbeszélve, mint épen Horatiusnál. Midőn a nagy világ háborúiból visszavonult és szük körben akarta boldogságát megalapítani, azonnal Horatiusban ismerte fel lelkének visszhangját. Kes. Szer. 68. dal. 2) Carm. II. 16. 17. 2