Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1898

18 Lássuk most már példákban, hogy valóban mindkét bölcseleti rendszernek — a stoicismusnak és az epicureismusnak — hatása megérzik költőnkön. Mint említettük, Kisfaludy összes művei közül a Himfy-dalok második része az, a hol e hatás szembetűnő. A Stóa *) tanai közül különösen hatottak költőnkre a következők : I. Kerüld a világ zaját s a nagy városok füstjét, vonulj vissza a falusi magányba, ott megtalálod boldogságodat. II. Annyit óhajts, a mennyi elég ; az esztelen pénzvágyat, fösvénységet, fényűzést, felmagasztalást kerüljed, mert ezek megfosztanak lelked nyugalmától ; pedig ebben van a legnagyobb boldogságod. Ezt minden áron meg kell őrizned jó és bal sorsban egyaránt. Értékes birtok ez, melyet semmiféle kincsen meg nem vásárolhatsz, ha egyszer elveszted. Az epicureismusnak következő elveit vette át költőnk : Az élet rövid ; azért ne törődjél a holnappal, hanem csak azon légy, hogy minden perczben mentől többet élvezz ! Annyival inkább rajta kell lenned, mert e rövid életnek is csak egy kis része találja örömét az élvezetben : t. i. az ifjúkor. A stoikus elveket a negyvenhét versből álló I. énekben találjuk rendszeresen feldolgozva, még pedig azon sorban, melyet az imént jeleztünk. Azonkivül még néhány dal is stoikus ízű. Általában Kisfaludy S. egyik gyenge oldalát az teszi, hogy tárgyias előadásra tehetsége nincs ; innen van, hogy többször ugyanazt zengi, hogy sokszor ismétel. Az epikureusi elveket számos dalban találjuk megénekelve. Mivel Horatius bölcseleti elveit majd az ódákban, majd az epódosokban, majd meg a sermókban szétszórva tárgyalja : költőnknek nem volt egyéb hátra, mint Horatius megfelelő helyeit, szóval az egész Horatiust áttanulni. És e tanulmány alapján írta meg teljesen szabadon énekeit és dalait. Ennélfogva mi sem követhetünk más utat, mint Kisfaludy ; vagyis az egyes versekkel és dalokkal szembe fogjuk állítani a nekik leginkább megfelelő horatiusi helyeket. Természetesen soha sem szabad és nem is lehet azt kívánni, hogy talán minden egyes Horatiusból és Kisfaludyból csak úgy hirtelenében kikapott vers hasonlóságot mutasson fel egymás közt. Hiszen e kívánság gyakran még az esetben sem teljesül, midőn fordításról van szó ; értjük természetesen a nem szolgai fordítást. Vannak ugyan költőnknél is egyes helyek, a melyek fordítás számába mehetnek, de az egészet csak az fogja megérteni, a ki mind Horatiust, mind Kisfaludyt áttanulta. Akkor majd világosan láthatja, hogy ugyanazon gondolatai vannak az említendő helyeken mindkét költőnknek ; csakhogy a mint a fordítást helytelenítő magyar költőhöz illik, más szavakkal, függetlenül feldolgozva. A latin költő gondolatait és eszméit a magyar új hússal s ruhával, sőt itt-ott sok cziczomával is felruházta. S ez lélektanilag meg A Két szerető szívnek történetében a VI. levélben a stóáról így nyilatkozik : „De tudja m eg azt, hogy az, a kit a szerelem a földhez csapott, bár az egész Stóa keblében legyen is» csak a szerelem által kelhet fel ismét." Hátrah. M. III. 1871. 19 1.