Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1898

16 feljebb csak egy-két helyre akadhatunk, a melyekről el lehetne mondani, hogy Horatiusra vallanak. Ezek pedig a következők : A külföldön nyomorogva, A világot futosom, S tétovázva, csavarogva A vadságot bújdosom. Midőn ébred a természet, Korán én már tévelygek ; S ott lel s tart a napenyészet, Későn is már szédelgek. De oly helyre, haszontalan, Nem juthatok, boldogtalan ! A hová a szerelem Ne bujdosnék énvelem. 3J Stultus (uterque) locum immeritum cauIsatur inique ; In culpa est ariunus, qui se non effugit [unquam. 2) Boldog vagy te, cifra madár ! A szerelmet énekled ; Bár nincs eszed, ne bánd, nem kár, Párod mégis érdekled. Forrván a vér ereimben, A szerelmet éneklem Én is elmés verseimben : Lám ! őt mégsem érdeklem. Szerencsés te, örömeket Énekelsz, én keserveket ! Szerencsédért én eszem, Jer, szívesen leteszem.

3) — — — Me quoque pectoris Tentavit in dulci inventa Fervor et in celeres iambos Misit furentem ; nunc ego mitibus Mutare quaero tristia, dum mihi Fias recantatis arnica Opprobriis animumque reddas. 4) Ez utóbbi hely egyezése annál valószínűbb, mert Kisfaludy S. hátrahagyott kéziratának hetedik füzetében, még pedig a tizedik lapon találjuk e latin verset (Me quoque etc.) a kivonatok között. Sok országot mosó tenger Választja már őt tőlem ; Hegyek, hová a sas nem mer, Rejtik őtet előlem. — — Nam si ratio et prudentia curas, Non locus effusi late maris arbiter aufert, Caelum, non animum mutant, qui trans [mare currunt. 5) 1) Kes. Szcr. 8. dal. 2) Epp. I. 14. 12. 3) Kes. Szer. 13. dal. *) Carm. I. 16. 22. 5) Epp. I. 11. 25.