Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1898

12 nem tartja helyes eljárásnak,*) és azért, ha ő valamit fordít, azt meg is mondja. 2) Az ó-klasszikus irodalmat illetőleg Kisfaludy Sándornál csak hatásról, befolyásról, nem pedig fordításról lehet szó. Mit értünk hatáson, befolyáson, azt már a bevezetésben kifejtettük. Itt csak Imre Sándorra utalunk,

3) a ki azt mondja, hogy a valódi hatás abban áll, hogy a költő képzelődése táplálkozik, érzése hevül, nyelve gazdagszik a remek művek tanulmányai által, ekkép maga tenyészthet virágokat ; s nem fordításokat, hanem talán egyben-másban változott alakban meghonosultakat mutathat elő. És ebben tökéletesen igaza van. Ugyanezt mondhatjuk az ó-klasszikus irodalomnak, és — most már —- Horatiusnak költőnkre tett hatásáról is. Kevés helyet kivéve, melyek szorosabb befolyást mutatnak, szórói-szóra fordított helyet alig találunk nála ; mert ha valamit átvesz, azt latinul idézi, mint pl. Himfy Szerelmeinek önmaga írta Előszavában : „Mert hajh, barátim ! akár mit mondjon a hideg ész és a hidegebb vér : Dulce est, desipere in loco ! 4) De igenis találunk számos helyet, melyek azt mutatják, hogy Horatius bölcseleti elveiről komoly elmélkedéseket tartott ; s ez épen nem lehetett újság ő előtte, a kinek a latin írók már tanuló korában vérévé váltak. A művei elé írt és jelentékeny számban Horatiusból vett idézetek mel lőzésével össze fogjuk most állítani mindazon helyeket, melyek Horatius tanulmányozásának gyümölcsei. Tekintsük közelebbről a dolgot ! Lássunk példákat ! Szeretem én Horácz által Tudni, mi a b'ólcseség : A bölcs ember miként èl s hal, Mi néki a föld és ég; Ezt a csuda természetet, 5 bent! az embert és életet Milyen pontból szemléli, S míveit mint itéli. *) ') Hátrah M. I. Hattyúdal, IX. Ének 39. versében azt mondja : Egy nem tetszett íróinkban, Az hogy művök többnyire Csak fordítás; és csak kevés Kapott eredetire — stb. 2) Hátrab. M. III., Két szerető szívnek története 24. lapján így nyilatkozik : Olvasok is néha, ha néhol valamely jó könyvre szert tehetek; kiváltképen pedig szeretem a poétákat : a poézis . . . a mardosó gyötrelmet, a mérges fájdalmat megenyhíti. így tesz vélem Petrarca, a kinek némely szonettjeit magános szerelmes óráimban magyarba is fordítottam. 3) L. Budap. Szemle, 1878. 16. köt. 32. sz. Az olasz költészet hatása a magyarra. II. közi 297. lap. 4) Carm. IV. 12. 28.