Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1898

11 reon dalaiban, az indulatos Sapphó tüzes ódáiban — melyeket valószínűleg német vagy más nyelvű fordításban olvasott, x) — továbbá Didónak Vergilius rajzolta fájdalmában, meg Ovidiusnak a szerelem ezerféle alakját feltüntető erotikus műveiben.

2) Horatius műveit annyiban szereti olvasni, a mennyiben bennük szép eszmék, bölcs gondolatok, helyes életelvek, józan világnézet találhatók. Mindezek pedig leginkább Ser máiban általában, de számos ódájában s egy-két epódosában is kifejezést nyernek.

3) Még tanuló korában ismerkedett meg Horatiussal, a midőn talán még egészen közömbösen nézte ; később megsebzett szívének írt keresvén, mindenhová fordult, a hol azt vélte, megtalálja ; és e szorult helyzetében szépen visszatért oda, a honnan kiindult: az ó-klasszikusokhoz. Könnyen tehette ezt, mivel a latin nyelvben tökéletesen jártas volt. Hogy későbbi korában az ó-klaszszikusok közül legszívesebben a lyrai költőkkel foglalkozott, bizonyítják „Frantzia fogságom" czim alatt nyolcz füzetben fenmaradt kéziratai, melyek telvék a legszebb anthologikus helyekkel, melyeket tanulmányai közben ezekbe följegyzett, hogy kellő alkalommal felhasználja.

4) E „Frantzia fogságom" cz. naplójában vetette meg Kisfaludy a Himfy-dalok alapját : az egyes daloknak első fogalmazásait. Bizonyítja ezt az is, hogy a kézirat első füzete a „Kesergő szerelmek" czimét viselte, melyet később törült, de a Himfy-kiadásban újra felvette. 5) Legtöbb feljegyzés fordult elő e kéziratban Vergilius- és Horatiusból, kevesebb Tibullus- és Propertiusból ; -—- míg, a min méltán csodálkozhatunk, a legnagyobb római erotikus költőről, Catullusról, egy szóval sincs említés téve.

6) Főleg Vergilius volt az, kivel Kisfaludy Sándor behatóbban foglalkozott ; s ezt már azért is meg kellett tennie, mert épen az Aeneis szerzője volt mesterének, Petrarcának legkedvesebb költője. A másik ó-klasszikus költő, a kivel Kisfaludy Sándor sokat, talán még Vergiliusnál is többet foglalkozott : Q. Horatius Flaccus (szül. 65. megh. 8. Kr. e.). Hogy mikép nyilatkozik róla a magyar költő, feljebb láttuk. E versével elismeri egyszersmind azt is, hogy Horatius valóban hatással volt reá. Míg azonban Petrarcából egész szonetteket fordít le, addig azt más, főleg ó-klaszszikus íróról épenséggel nem állíthatjuk. A fordítást saját vallomása szerint 1) Hasonlóképen nyilatkozik görögből fordított verseiről P. Thewrevvk E. az Egyet. Phil. Közi. 1877. 296. lap. 2) L. ugyancsak a VI. éneket. 3) Például: Od. I. 11, 18, 22, 31; II. 3, 10, 15, 18; III. 1, 2, 5, 6; IV. 7, stb.; epód. 2* 13. stb. 4) Kár, hogy a nyolcz füzet közül a 2. 3. és 4. valahol elveszett. Részletesen tárgyalja e kéziratot Rényi Rezső, Petrarca és Kisfaludy Sándor, Budapest, 1880. Aigner; és Kisfaludy Sándor Franczia fogsága. Kiadatlan naplójából; Esztergom, 1877. 5) L. Rényi R., Petrarca és Kisfaludy Sándor, 30—31. lap. 6) Ezt nem állíthatjuk teljes bizonyossággal ! De több mint valószinű, mert utalást rá sehol sem találtunk.