Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1898

iö Ezek előre bocsátása után áttérünk most már azon kérdés megfejtésére, minő befolyást gyakorolt Horatius Kisfaludy Sándorra? Tárgyalásunk kiinduló pontja a Boldog Szerelem VI. Éneke.

3) Ennek ugyanis mindjárt első versszaka így hangzik : Szeretem én komor télben Forgatni a jó könyvet, Ha szép elmevirág kél benn' S a szív sok szép lobbot vet. stb. Más szóval ő vagy oly könyvet szeret olvasni, melyben szép eszmék vannak, mely tartalmas, vagy olyat, mely a szerelemről zeng ; már mindegy aztán akár ó- akár új-kori e könyv, akár hazai, akár pedig külföldi. Tudjuk, hogy Horatius műveiben mindkét tulajdonság föllelhető. Satirái és epistulái eszmékben gazdagok és fölötte tanulságosak ; ódáinak és epódosainak egy része a szerelmet tárgyalja. Kijelentése alapján azt kellene hinnünk, hogy ő Horatius erotikus költeményeit ép úgy kedvelte és olvasta, mint Sermóit. Ebbeli véleményünk első pillanatra szilárd volna, ha maga nem nyújtana felvilágosítást, midőn ugyanezen ének hatodik versében azt mondja : Szeretem én Horácz által Tudni, mi a bölcseség ; A bölcs ember miként él s hal, Mi néki a föld és ég ; Ezt a csuda természetet, S benn' az embert és életet Milyen pontból szemléli, S míveit mint itéli. Ez önvallomásából azt látjuk, hogy Horatius szerelmi költeményeit nem sokra becsülte, s azért meg sem említi. A római költő lyrájának nyugodtságát eléggé jellemzi Szécsen Antal gróf, midőn következőképen szól: „Horácznak annyi költői érzékiségű szerelmi ódáira némileg közönyös : valódi személyek vagy csupa nevek-e Lydia, Chloe és a többiek, ámbár e kérdés az irodalmi és életrajzi kritika szempontjából elég érdekes vitákra adott alkalmat ; az utánozhatatlan kecsű és finomságú „Donec gratus eram tibi" a pillanat érzelmének ad kifejezést, s lángoló végszavai daczára tartósságuk iránt nem nyújt semmi biztosítékot." 2) Ellenben Kisfaludy tomboló szenvedélyének sokkal megfelelőbb és hízelgőbb szerelmet és visszhangot talált az enyelgő AnakL. a f. eml. összkiadás 179. 1. 2) Kisfaludy-Társas. Évlapjai, 16. köt. 1880—81. Kisfaludy Sándor, gr. Szécsen Antaltól, 223. lap.