Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1896

58 gélyző egylet tőkéjéhez csatoltatik. A ki az ösztöndíjat elnyeri, mind a nyolcz osztályon át élvezi. Az ösztöndíjat Magyarország herczegprímása adományozza, széküresedés alkalmával a káptalani helynök. Az alapítványi tőkét az esztergomi főszékesegyházi káptalan kezeli. Egyúttal kikötötte, hogy azon esetben, ha az esztergomi főgymn. megszűnnék, vagv kath. jellegét elvesztené, akkor az alapítvány a herczegprímás által meghatározandó kath. tanügyi czélokra fordíttassák. Az ösztöndíj már 1886/7. iskolai évben életbe lépett. Sok szegény tanuló áldja a szépemlékű iskolabarátot ; sok könyet felszárított nemes elhatározásával. A herezeg-prímás 1885. júl 22-én elfogadta az adományozási jogot. ') A gymn. kegyelettel őrzi emlékét a nagylelkű alapítónak. Olajba festett arczképe, az intézet dísztermét ékesíti 9. Szlávy Éva-féle iskolai alapítvány. Intézetünk legnagyobb ösztöndíját, a melynek úgy kezelése mint adományozása a főgymn. igazgatóját illeti meg, Horváth-Szlávy Éva alapította. Szlávy Éva Barsmegye Bessenyő községében született 1809. decz. 23án, szerény iparos szülőktől. Hat éves korában nagynénje Balla Jánosné — nem lévén gyermeke —- örökbe fogadta. így került Szlávy Éva Komáromba. A fogadott szülők nagy gonddal nevelték az eszes, élénk lánykát, a ki azután gabonakereskedésökben jobb kezök lett. 19 éves korában, nevelő szüleinek nem nagy örömére jegyet váltott Horváth Ferencz építőmesterrel. Később kiengesztelődtek. Családi élete boldog volt, de nem szerencsés. Nevelő szülei után szépen örökölt, s az asszony üzleti hajlama növelte is a vagyont. Férje azonban egyik vállalatának nyomorékja lett : esés következtében mindkét térdét összezúzta. A harminczas évek földrengése és áradásai sok kárt okoztak. 1842-ben testvére Szlávy István nyűg. huszárőrnagy hívására Esztergomba tette át lakását, hol testvére körében hű ápolója volt szerencsétlenül járt férjének. Üzleti hajlama helyre ütötte a szenvedett anyagi veszteségeket. Boldogsága azonban rövid ideig tartott. 1846-ban testvére, néhány év múlva férje és két gyermeke meghalt. Sokáig vigasztalhatlan volt. Keserűséggel telt szivének csak vallásossága s az Isten akaratában való megnyugvás nyújtottak enyhülést. Egyedül állván, majd egyik, majd másik rokonát kereste fel. 1856ban megint kedvencz foglalkozásához tért vissza : gabonával kereskedett. Siker koronázta fáradozását. 1860 után Kollár István távoli rokona, esztergomi kir. városi plébános házvezetését vette át, kinek később is hűséges ápolója volt. Munkásság, takarékos gazdálkodás és vallásosság lévén jellemvonásai, ki nem állhatta a dologtalan, pazarló, könnyelmű egyéneket. Meghalt 1881. decz. 13-án. -) 1880. június 22-én tett végrendeletet, melynek 21. pontja a követJegyzőkönyv másolata 1885. júl. 19. gymn. lt. 2) Szlávy István levele 1888. aug. 30. Gymn. lt.