Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1895

19 másik talán nem is szegényebben segítve legyen. Csak egy esetben volt volna némileg menthető ezen adó, ha pusztán a jómódúakra vetik ki. De különösen kifogás alá esik, ha a másik czált tekintjük : az iskolától való elriasztást. E tekintetben épenséggel nem humánus. Van a tanári testületnek egy sokkal helyesebb eszköze e czélra : a szigorú classificálás, mely minden érdeket félre tesz. Ez a leghelyesebb és legigazságosabb eszköz az iskolába nem való elem eltávolítására A császár nagyon bátran választhatta volna ezt az eszközt is. Nem akadtam nyomára másnemű segélyezésnek ; de fel kell tennem, hogy ez csak a feljegyző mulasztása. Egy helyen ugyanis említi, hogy az ifjúság könyvszükségletének beszerzésére egyes kanonokok adakoztak pár aranyat, valamint a városi intelligentia, no meg a jószívű igazgató maga. Az akkori időkben általános szokás volt, hogy szegény tanulókat élelmezéssel segélyeztek, s nem tartom utolsó oknak ezt a körülményt sem azon jelenség megfejtésére, hogy oly sűrűn keresik fel messze földről az esztergomi gymnasiumot. De sok példa volt rá, hogy nem mindig jól számítottak s nem bírván magokat fentartani, odább álltak. Nevelésügy. Mária Terézia reformjában a nevelés képezi, és pedig igen helyesen, az iskola súlypontját, a mit magának a reformnak a neve is bizonyít. A jó tanítás teletömheti a gyermek fejét sok ismerettel, de a szó nemes értelmében csak a nevelés teszi az embert emberré. Sőt nevelés nélkül a tudomány valóságos átka lehet a társadalomnak. Az egész nevelés szelleme vallásos. A nevelés és oktatás egyháziak és világiak kezében van ; de egyháziak, világiak egyformán vallásos szellemben kötelesek az ifjúságot nevelni. Mennyire vallásos szellem hatotta át a reformot, leginkább abból tűnik ki, hogy a püspöki kar teljesen megnyugszik abban, hogy a vallástan tanítását és a vallás gyakorlását az állam közege — a főigazgató — ellenőrzi, a helytartótanács rendezi. Az egész vallásügy szabályozása a helytartótanács kezében van ; az rendeli el a körmetekben való résztvevést, az ifjúság lelkigyakorlatait, a gyónást, áldozást. Egyházmegyei biztosokról szó sincs. Az állam maga őrködött a vallásos szellem és valláserkölcsös nevelés felett. Szigorúan megtiltott minden olyan tant, mely a vallást sérti. Kötelességökké tette, nemcsak az egyházi tanférfiaknak, de a világiaknak is, hogy ne csak hirdessék, hanem tettekkel is bizonyságot tegyenek élő hitökről. A vallásos nevelés egyik legnagyobb akadálya volt mindenkor, ha az ifjúság mást tanul és mást lác ; különösen ha az ellenkezőt épen azok köré-