Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1895

20 bén és azon falak között látja, a hol a vallástant előadják. Nem egy meggondolatlan tanár okozott már megmérhetetlen kárt a gyermek lelkiéletében ! A gyermek a középiskolába beléptekor eléggé fejlett arra,- hogy észre tudja venni, ha szó és tett egymással ellenkeznek. Nem lehet vizet prédikálni és bort inni ! A tanárok kötelesek nemcsak a mindennapi szent misén jelen lenni az ifjúsággal, hanem a szent beszédeken, körmeneteken is ; sőt — mikor máivilágiak a tanárok — a szentségekhez is járulni. Még II. József is, a ki pedig elég felvilágosult, s távolról sem lehet még csak ráfogni sem, hogy egyházának valami nagy tisztelője volt, 1788 rendeletben inti a felsőbb tudományok tanárait, hogy óvakodjanak akár irataikban, akár előadásaikban a kath. vallás ellen beszélni, írni. De nem fölöslegesek, — folytatja — ez a rendelet a gymnasiumokban sem, a hol szintén elég alkalom van a vallás ellen nyilatkozni. A budai tankerület főigazgatója Vörös Antal, nádori helytartó, világi férfiú volt. Rendeleteiben, melyeket a gymnasiumokhoz intézett, a legmélyebb vallásosság nyilatkozik meg. Nem szűnik meg folytonosan buzdítani, serkenteni — ő a világi — a papi tanári kart, hogy híven teljesítsék mindama kötelmeket, melyeket a Ratio előir az ifjúság vallásos szellemben való nevelésére vonatkozólag. Az év megkezdése előtt pontosan megjelenik a rendelet, a mely szívökre köti a tanároknak, hogy az ifjúságot folyton éber figyelemmel kisérjék, a mi a legjobb nevelési eszköz. Kisérjék el az ifjúságot templomba, buzdítsák Isten iránt való szeretetre, jámborságra, ha az megvan, akkor a tanulás eredménye elmaradhatatlan. Mig másrészt a nélkül minden tanítás haszontalan, sőt káros is. Hasztalanul fárad az ember, ha az Ég áldása nem járul hozzá. Ki ígérheti pedig azt magának, ha nem ostromolja érte szüntelenül az Eget? A mely lélekben nincsen vallásosság, felfuvalkodik s minden rosszra hajlandó. Fiatal korban, a fogékony szívekbe kell az erényt és vallásosságot becsepegtetni, akkor lesz szilárd. Erre pedig legalkalmasabb eszköz, ha példájokkal, életökkel oktatják az ifjúságot vallásosságra. Hasztalan prédikálják az erkölcsi szabályokat, ha nem mutatnak példát, a mely vonz. A vezetők feleljenek meg nevöknek. . . . Hogy ezen igazán nemes lélekre vallő elvek, nem voltak üres szavak, bizonyságot tesznek ama kérdő pontok, melyek szerint az igazgatónak egy 1779-ben küldött rendelet értelmében a tanárokról informatiót kellett évenként benyújtani. A legapróbb részletekre kiterjedő jelentést kivánt a vallási kötelmek teljesítéséről. (Alább az egész formát közlöm.) Ima, isteni tiszteleten való részvétel, a szentségekhez való járulás külső documentálása a vallásos érzületnek. Ezeknek ájtatos és pontos teljesítése nyomja rá a nevelésre a vallásos jelleget. Az ifjúságnak nevelése teljesen kath. szellemben történt. Az ifjúság részt vett a körmenetekben, melyeket Űrnapján, buzaszentelőn és keresztjáró napokban tartottak. Húsvét előtt — nagy hétfőn kezdve — megtartották a