Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1893

7 czélját és számos practicus tanácscsal szolgált annak ugy anyagi, mint szellemi tekintetben való sikeréhez. E nap. valamint a következő is, előkészületek közt folyt le. Rendbehoztuk az útleveleket, a „Baedeker" utasítása szerint jól fölszereltük magunkat nemcsak alkalmas ruhával, hanem sokan még jó honi étellel és itallal is, mert azt hittük, hogy egészen civilisálatlan viszonyok közé jutunk, a hol heteken át európai fogalmainknak megfelelő kényelemre és ellátásra még csak gondolni sem lehet. Hogy mily kellemesen csalódtunk ebbeli feltevésünkben, arról lesz módunk majd később meggyőződni. Jun. 23-án este a budai vasúti állomáson gyültünk egybe s miután Klamarik ő méltóságától, ki ide is kikísért bennünket, és számos ismerőstől bucsut vettünk, naplenyugtakor vasútra ültünk. Az első órákban meglehetősen erőt vett rajtunk a búcsúzás fájdalma, mely azonban lassanként helyet adott a vidámságnak és lelkesedésnek, melyet utunk czéljának meggondolása keltett szivünkben. Csakhamar általánossá lett a jókedv, melyet csak fokozott a már ilyenkor magyarok közt elmaradhatatlan vidám poharazas. Meg is volt ennek az a hatása, hogy az egész éjjel elröpült, a nélkül, hogy álom szállt volna szemeinkre ; de az is igaz ám, hogy az aggódó gondoskodással összevásárolt sok jó étel és ital sem látta ám Görögországot ! Jun. 24-én a reggeli órák alatt a Karszt-hegység zordon fensége foglalkoztatá szemeinket, mig végre ugy 9 óra tájban Nabresina állomásnál először pillantottuk meg a csillogó tengert. Mint egykor Xenophon katonái viszontagságos utjok végén, ugy üdvözöltük mi most vig utazásunk elején Poseidon végtelen birodalmát, mely a part mellett sötétes, távolabb ezüstfényes, még messzebb ibolyakék színével elragadó látványt nyújtott. Még tiz óra előtt megérkeztünk Triesztbe s rövid reggelizés után hajóra indultunk. Menetközben zugó zápor szakadt nyakunkba. Nem is láttunk aztán — egy kis gyenge szemergésen kivül — négy hétig semmit Istennek ezen áldásából, melytől most egészen átázva, lucskosan és hirtelen elkomorult kedvvel léptünk 11 órakor a IJoyd-társulat „Espero" gőzösére, mely a szombati napnak ezen órájától egész kedd reggelig szolgált igazán „mozgalmas" tanyánkul. Mire elhelyezkedtünk a hajó szűk kabinjaiban, a hajó elhagyta a mólót s neki vágott a nyilt tengernek. A szél ereje folyton növekedett ; a tenger nem épen nagy, de állandóan tartó hullámzásban sötétlett egész a látóhatárig. Az álmatlanul töltött éj után természetszerűleg beállt bágyadtság a hajó erős ingásával párosultan már az egy órai reggelin nagyon éreztette káros hatását, a mennyiben a tengeri betegség ugyancsak kezdte ám sorainkat ritkítani. Már a reggeli alatt készen volt az első „classicus fordító," a mint kinlódó társainkat elneveztük, s az elsőt még öt-hat követte estélig. Hogy a gyomor émelygése és a fej szédülése ellen orvosságot találjak, szemeim folyton 1 stria partján jártatám, mely telve van apró, a távolban fehérlő falvakkal és világító tornyokkal. Csak félve pillantottam olykor-olykor a hullámok fehérlő taréjára, a mely tünemény a közelben egészen otyan hatást tesz a szemlélőre, mintha ezüstpikkelyes halak dobálnák fel szüntelenül magukat sötét viz-ágyokból. A