Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1893

6 gévé tette, hogy tanulmányutjokról annak idején jelentést tegyenek, a melyben a következő kérdésekre adjanak feleletet : 1. Mily érzelmek fakadtak a kiküldöttben a classicus föld egyes helyeinek és emlékeinek szemlélésénél ? 2. Mely helyek és emlékek ragadták meg leghatásosabban kedélyét és phantasiáját ? 3. Mily hatással volt a közvetetlen szemlélet a pusztán elméleti tanulmányok utján alkotott idealismusára ? Mely emlékek fokozták ezt, melyek hagyták eshetőleg érintetlenül s voltak-e tán olyan helyek is, melyek az ideális képzeteket inkább lohasztották, elhalaványitották ? 4. Melyek a látottak közül azon dolgok, a melyeket a kiküldött a középiskolai classicai oktatásnál legtöbb sikerrel vél alkalmazhatni és mi módon véli a tapasztaltakat az oktatásnál legtöbb haszonnal fölhasználhatni ? Jelentésemet, melyben a föltett kérdésekre feleltem, október hó 15-én illetékes helyre fölterjesztettem. E jelentésben a fölvetett kérdésekre oly módon adtam meg a feleletet, hogy az első két kérdést összefoglaltam olyképen, hogy utinaplóm nyomán rövid rajzát adtam az egész útnak, melyet megtevénk és az emlékeknek, melyeket megtekinténk ; ez útirajz keretében számoltam be azokról a benyomásokról is, melyeket az egyes helyek és emlékek reám gyakoroltak. Jelentésemnek ily módon jócskán kibővült első részéhez járultak aztán mintegy epilógusul a harmadik és negyedik kérdésre adott feleletek. A művelt közönség és a szakkörök egyaránt élénk érdeklődéssel kisérték a harminczegy magyar tanárnak fáradságos útját. Ez érdeklődés bizonyára nem volt kisebb a tanuló-ifjuságban sem, melynek tanulmányai jórészben azon ország egyes helyeihez és emlékeihez fűződnek, a hova minket utunk vezetett. Jelentésemnek jelzett szerkezete tehát azt a gondolatot kelté bennem, hogy annak közzététele tanulságos olvasmányul szolgálhatna a tanuló-ifjuságnak is, meg tán egyben-másban érdekelheti a szakköröket is. E gondolat, ime, tetté, valósággá érlelődött. Jelentésem utirajzi részét és a harmadik kérdésre adott feleletet egyben-másban átalakítottam, itt-ott kibővítettem, különösen pedig iparkodtam azt a tanuló-ifjuság fölfogásához közelebb hozni, mi által az egy kis ifjúsági olvasmánynyá nőtte ki magát. Ehhez aztán befejezésül hozzácsatoltam a negyedik kérdésre adott feleletet — némi rövidítéssel — azok számára, a kik tanulmányutunkat magasabb szempontból, a gymnasiumi oktatáshoz való viszonyában, tekintik és a szerint méltatják. I. Budapest—Patras. Junius 22-én kora reggel indultam Esztergomból Budapestre, hol még az nap délelőtt 10 órakor találkoztunk az egyetemen Pasteiner Gyula, dr., egyetemi tanár és utunkban érdemes vezetőnknek tantermében. Ugyanitt megjelent Klamarik J. miniszteri tanácsos ur is, a ki lelkes beszédben vázolta utunknak magasztos