Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1893

18 hol Athén, hosszú utunk végczélja, lappangott még mindig a szemhatáron kivül. A thriasi sikon a vonat folytonos emelkedésben haladt előre s csak lassan bontakozott ki előttünk az attikai sikság, melyet balról a márványáról hires Pentelikon határol. Ugy hetedfél óra lehetett, mikor végre egyszerre csak szemünkbe ötlött az Akropolis. Hatalmas „Éljen !" köszönté Attikának e fenséges koronáját, a művészeteknek ezt az igazi otthonát, mely szinte csalfálkodni látszott velünk, majd egész nagyságában mutatva magát, majd ismét részben vagy egészben el-eltünvén sóvárgó tekintetünk elől. Az Akropolis mellett szívesen legeltettük szemeinket az attikai alakulattól hegyes csűcsával szinte elütő Lykabettoson, mely az Akropolistól balra emelkedett a ritka légbe, és a mézéről hires Hymettoson, melynek most kopár lánczolata a háttérben húzódott tova. Végre 7 óra után berobogott vonatunk az athéni pályaházba. Egy osztrák-magyar konsulatusi tisztviselő és az athéni villamgyár igazgatója, Fodor István hazánk fia, fogadtak bennünket, szivesen fölajánlva szolgálataikat. A Cook-czég elegáns kocsiira ülve, bevonultunk a oôôç Korazavrirov, a 77/.«ze7a z>~ç of-iofoíagé

s a oôôç —zaôiov-ri át a ITXazsTa zov ovi'zúyucno:-on fekvő Hotel Angleterrebe. Az egész napi vagy jobban mondva, az egész heti fáradalmat teljesen elfeledve bámuló szemekkel és dobogó szivvel tettük meg első utunkat a városon keresztül, melyhez annyi dicsőség emléke fűződik. Athénnek modern színezete, szép és szabátyos utczái, ugy szintén diszes épületei már ez alkalommal is kellemesen leptek meg bennünket. Itt voltunk tehát Athenben, hova eljuthatni régi szive-vágya vala mindnyájunknak. Utunk eddigi részét azonban nagyon is erőltetett gyorsasággal tettük meg. Hogy is ne ! Péntek este indultunk Budapestről s csütörtök este Athenben valánk. De ez alatt már lent jártunk Pyrgosban és Olympiában is, a mi magában is beillett jó három napos kirándulásnak. Nincs tehát mit csodálni, ha minden léTfcesültségünk mellett is bizony örömmel egyeztünk bele érdemes vezetőnk abbeli rendelkezésébe, hogy athéni tartózkodásunk első napját, junius 30-át, pihenésre fordítjuk. így is történt. Ezt az egész napot jó részben az igazán elegáns szállóban töltöttük s figyelmünket inkább a modern Athénre irányoztuk. Hadd álljon tehát itt is első helyen a modern Athén néhány vonásban. Hogy keleten vagyunk, arról kora reggel csakhamar alkalmunk volt meggyőződni arról az éktelen zajról, melyet az utczai árusok fülsértő kiabálása és közbe-közbe az árukat czipelő állatok, különösen a szamarak, ordítozása okozott. Épen ugy, mint Patrasban és Pyrgosban, itt is öszvéreken és szamarakon hordják kora reggel utczáról-utczára, egyik háztól a másikhoz a zöldséget, hust, gyümölcsöt és egyébb apróbb árukat is, mi közben az árusok egyik a másikát igyekszik kiabálással fölülmúlni. Az utczán tanyászó szurtos csizmatisztitó, újságot, gyújtót, virágot stb. áruló gyerekeknek versenygése, a mi persze mind nem lehet meg rettentő zsivaj nélkül, azután a lóvonati és gőzvasuti kocsik dübörgése, az elegáns bérkocsik robaja, — mindez