Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1893

19 a reggeli órákban rendkívül zajossá teszi Athént is, épen ugy, mint a többi keleti várost is. Midőn ugy reggeli hét óra körül a szépen kövezett és kifogástalanul tiszta utczára léptem, erősen megütött az a sajátságos, tikkasztó levegő, mely 13 napi athéni tartózkodásunk alatt ugyancsak megviselt bennünket. E forró levegő nemcsak izzaszt, éget, bágyaszt, hanem valósággal fojtogatja az embert, teljesen kiszárítván torkát. Ha ehhez a forrósághoz még hozzáveszszük a gyakori szél-rohamokat, melyek fehér porfelleget hordanak szárnyaikon, biz egy cseppet sem csodálkozhatunk azon., hogy a ki csak teheti, junius-augusztus hónapokra elmenekül Athénből. A ki pedig kénytelen itt tölteni a nyarat, az már reggel 10 órakor bevonul sötétre függönyözött és a forró levegőtől elzárt lakásába s ott várja be a délutáni 5—6 órai időt. Ettől fogva ugyanis mintegy kárpótlásul az egész napi szenvedésért, igazán kellemes és üditő levegőben nyüzsg a tengernyi nép az utczákon és pompás tereken, melyeken még éjfél után is egy-két óráig folyton szól a zene. Napközben ellenben az utczák annyira kihaltak, mintha nem körülbelül 140,000, hanem legfeljebb 4000 emberből állna az egész város lakossága. A szerény boltok és egyéb üzletek hiába várják a vevőket : csak a kávéházak vannak folyton tele czigarettázó (a szivar drága, de rossz !) vagy üveges csibukból füstölő és szörpös fekete-kávé mellett újságot olvasó és politizáló közönséggel. Mert ha egyebet nem is, de a politizálást — azt az uj-görögök átörökölték a régiektől. Már Patrastól Olympiáig haladtunkban is föltűnt, hogy az egyszerű pályaházakat mindenütt mily nagy tömeg lepte el, a mely szinte falta az újságokat. Nem csoda, hogy ezek az újságok ily körülmények közt oly nagy számban vannak, hogy az nemcsak a körülbelül kétmillió görögnek (ennyi a tulajdonképi Görögország lakossága,) hanem tizszer annyinak is unos-untig elég lehetne. Hogy e tétlen, politizáló tömeg miből tartja fenn magát, annak a jó ég a megmondhatója ! A népség külső megjelenése itt sem tüntet föl valami olyas sajátszerűséget, a mely élesen megkülönböztetné a lakosságot más európai városok népétől. A városban több helyütt őrszolgálatot teljesítő fustanellás katonaságon kivül még a fustanellát sem lehet valami sürün látni s a kik mégis hordják, azok, ugy látszik, környékbeli albánok inkább, mint görögök. Az emberek meglehetősen csendesek és egykedvüek, a mit különben lehet, hogy a tikkasztó időnek kell legnagyobb részt betudni ; egy csésze szörpös fekete-kávé mellett órákig elülnek nyugodtan kezökben kedvelt ujságukkal. E mellett úgyszólván egyedüli szórakozásuk a fürdőzés a Phaleronban és a Piraeusbati. Mindkét helyre vasút vezet ki a városból s e vasútnak forgalma igazán becsületére válnék akármely világ-városnak. A jelenlegi város az Akropolistól északra egy sikon fekszik az llissos és Kephissos között, melyek közül az előbbi nyáron teljesen kiszárad s ez utóbbiban is csak nagyon kevés viz marad. Mig a város dél-nyugati részén az Akropolisra, a keleti oldalon pedig a Lykabettosra támaszkodik, északi oldala nyilt fensikba megy át, melyet nyugatra az Aigaleos (most: Daphno-Vuno), 2*