Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1893
17 III. Athén. Az éjet Pyrgosban töltve, másnap, junius 29-én reggeli 7 órakor már ismét vasúton ültünk, hogy Patrasba, innen pedig Athénbe jussunk. Utunk egész Patrasig ugyanaz volt, melyet jun. 27-én ellenkező irányban már megtettünk volt. Délben Patrasban sebtiben megebédelve, tovább folytattuk utunkat, a mely egy darabig a Kis-Dardanellák, vagy máskép a lepantói tengerszoros mellett vezetett tova. A szoros túlsó oldalán fekszik Naupaktos v. Lepanto, a hol a messze hajdankorban a monda szerint a Peloponnesosba átszállni készülő dórok hajóikat építették ( rcivç és Tíijyvvf.u-ból lett Nanpaktos) s a melytől kissé nyugatra vivták 1571 október hó 6-án a keresztények a törökökön hires diadalmukat. A vasút ezután folyton a korinthosi óból partján halad, még a patrasolympiai útnál is elragadóbb látványban gyönyörködtetve az utazót. A nagy kiterjedésű, egészen sik szőlő-területek üde zöldjét csak itt-ott szakítják meg terméketlen, fehérlő foltok, a melyeken meg gyönyörűen virít a vadoleander szép piros virága. Hozzávéve ehhez a tenger-öböl vizének elragadó sötétkék színét s az öböltől északra a magasba nyúló, kopár hegylánczolatot, melynek az öblön innen, a Peloponnesosban, a vasúttól nem nagy távolban méltó párja húzódik tova : méltán csodálkozik az ember, hogy e gyönyörű hely kellemetességeit oly kevéssé látja kihasználva. A Patrastól-Korinthősig terjedő egész útvonalnak kiemelkedő pontjai : a Parnassos, mely az öböltől északra, körülbelül az útvonal közepén emelkedik a magasba 2458 méter magas ormával, melyről a kanikula forróságában is hóréteg csillogott; a Parnassöstói keletre a Helikon kettős, lágyhajlásu csűcsa, az öböltől délre s annak egészen a végében pedig az Akrokorinthos. Wasiliko falunál a régi Sykion romjai mellett elhaladva, 4 órakor Uj-Korinthosba értünk. Egy tekintet az uj városra elég volt, hogy a régi Korinthos ragyogó fényének teljes ellentétét constatálhassuk ! A némi silány olajfa-erdőtől eltekintve egészen sivár és kihalt Isthmoson, s rajta az ép azokban a napokban befejezett uj korinthosi csatornán keresztülrobogva egyszerre megpillantottuk az aegei tengernek szép, zöld-smaragd szinét, mely a távolban a napsugarak ezüst-fényébe olvad belé. A hires skironi sziklaparton, az u. n. xaxrf oxúXcc-n, annyira a tenger közvetetlen közelében épült a vasút, hogy az embert szédület és borzadály fogja el, ha a robogó vonat alatt rengeteg mélységben csillogó tengerre alátekint. Szinte jó, hogy a saroni-ób'ól számos szigetével és a délre húzódó Peloponnesos változatos partszegélye nem engedik, hogy az ember sokáig egy helyre irányítsa figyelmét. Valamivel hat óra előtt Megara mellett haladánk, mely majdnem egészen lapos, magas, ablakokkal telistele rakott házaival igen szépen fekszik köröskörül egy hegynek oldalán. Elensis városát és az előtte elterülő Salamis szigetet már nem tudtuk nyugodtan nézni. Tekintetünk folyton előre, abba az irányba tévedezett, a 2
