Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1892

14 vére azonban érmet nem veretett s igy föltehető, hogy e tartományban nem járt, talán azért, mert azt úgyis helytartó korából alaposan ismerhette. Meglehet, tehát, hogy a Pannoniát illető intézkedéseket a császár Noricumban való tartózkodása idejében indította meg, t. i. 112 körül. Azonban még valószínűbb, hogy a pannóniai ujitások Aelius Caesar pannóniai helytartóvá történt kineveztetése alkalmával, 136-ban eszközöltettek. Pannónia is ekkor állíttatik elő legelőször Római érmeken

1) és a Mursában Hadrianusnak emelt hálaemlék is 137-ből való. Antonius Pius békés uralma korából (138.—160) csak igen kevés emliteni való vagyon. Hadi tettekre nem igen volt alkalom és csak egy fontosabb esemény adta elé magát kormánya alatt. Ez esemény a quadok fölötti clientela megujitása, melyet két bronz érem örökít meg.

2) E békeszerető fejedelem kimúlta után, Marcus Aureh i u s uralma alatt ismét igen zivataros időket élt vidékünk. A 164-ik és 166-ik év közt kezdődnek a quadok és marcomannok támadásai, melyeknek közelebbi czélja és indoka a rablási vágy, távolabbi oka pedig az észak felől nagy seregekben lefelé törekvő góth, germán és dák eredetű néptörzsek nyomása volt. A legátusok eleinte visszanyomták e népek segítségével eszközölt támadásukat, bár igen csekély hadi erő állott rendelkezésükre. 167-ben vagy 168-ban a jazygok is a szövetséghez járultak.

3) Macrinus Vindex negyven-hatvanezernyi sereget a Duna mellett egyesitett, de megveretett és az ellenség az összes dunamelléki várakat elfoglalva Aquilleja felé vonult. Mig a marcomannok Carnuntumon és Sabarián jöttek át, a quadok pedig öregetiumra törtek, addig a jazygok a victovalokal együtt, a közép-dunai vonalat védelem nélkül találván, erre hatottak a tartomány belsejébe.

4) M. A u r e 1 i u s uj sereget gyűjtött és a parthok fölötti győzedelméről visszatérő Lucius Verus seregét magához vévén, az ellenségre tört s azt a Dunán való átfutásra kényszerité. E győzelem következménye, az egész tartomány visszanyerése volt, a közép-dunai vonalnak a birodalom kárával járt elhanyagolása megszűnt. Marcus Aurelius annak fontosságát teljes mértékben fölfogta és a Parthiából jött legio II. adjutrix-ot harCohen, II. 271. 35. 2) Cohen II. 383. 1. 759 és 700. 3) Lásd ezen háborúk részleteit Wietersheim, Gesch. der Völkerwanderung jeles munkájában, II. k., -19. s. k. 11. 4) Kenner, i. h. 46. 1.