Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1889

— 16 —. kalapot — pileus — tettek.

1) A kereskedés becstelen dolognak — quaestus inahonestus — tekintetett, de mivel az sokat jövedelmezett, azért a gazdagok sokszor abba fektették tőkéjüket ; sot némelyek, pl. Cato, a rabszolgákat képeztették s csak azután adták el őket. Rabszolgakereskedés vásárok által. Természetes, hogy már korán talalkoztak rabszolgakereskedők — mangones. venalicii, venaliciarii — kik a hadjáratok után vették össze a foglyokat, részint külországokból hozták be, kivált Delosból, Phaselisból és Sideböl Pamphyliaban. A bevitelnél általános, sőt Rómában még külön vámot—venalicium — is tartoztak fizetni. Az egész üzletre az aediles ügyeltek fel. Külömben a kereskedők rendkívüli álnokság hírében állottak, mely ellen a publikum az aediles egy rendelete által volt védve, mely meghagyta, hogy az eladásra kihajtott rabszolgák a nyakukon táblácskát — titulus — hordjanak, melyre föl legyen jegyezve; a születéshely, életkor, foglalkozás, testi hiba, betegség, erkölcsi vétség, ha szökésre hajlandó — fugitivus, erro — stb. Néha különös szerződés — stipulatio — gyanánt az is oda volt csatolva, hogy az illető teljesen ép, lopáson s egyéb vétségen nem kapták, s ezt az aediles-nél néha szóval.is kijelentették.

2) A mavgones sátraiban állottak a rabszolgák fehérre meszelt — néha gipszszel festett — lábakkal egy fa emelvényen — catasta, rövidített xaráoTaoig,

3) mely odább tolható volt, hogy a vevő a mezítelen

4) rabszolgát, kinek ilyenkor testi és szellemi ügyességét, előnyeit stb. be kellett mutatnia, minden oldalról megfigyelhesse. E czélra szolgált néha egy kő is —TToarrjo XíS-og—. Ugy látszik, hogy a lábak befehérítése kezdetben csak azt jelentette, hogy az illető rabszolga most jött a tengeren túlról. Néha a gipszszel való bekenés a nemtelen születés jelelésére is használtatott. A befehérítés később szokásos maradt a külföldi rabszolgáknál még akkor is, ha azok többször el lettek adva. Az első ízben vásárra került rabszolgák neve novicii, a többszörieké veteratores. V. ö. Becker, Gallus 123—128. 1. Rabszolgák ára. A rabszolgák ára igen külömböző volt a kor, a pillanatnyi szükség és minőség szerint. A 2. pún háború óta a görög vásárok értékei a rómaiakra nézve is érvényesek lettek. A finomabb és miveltebb rabszolgákért néha rendkívüli árakat fizettek. Martialis

5) szerint egy fiu értéke 200,000 sestertius®) ') Gell. 6, 4 : Pileus impositus demonstrabat eiusmodi servos venumdari, quorum nomine emptori vendkor nihil praestaret. -) Varró, de re r. 2, 10, 5 : sanum eum esse, furtis noxisque solutum. 3) Innen mondja Cicero de petit. cons. 2, 7 : Amicam ... de machinis emit. 4) Senec. Ep. 80. 9 : Detrahis vestimenta venalibus, ne qua vitia lateant. ») III, 62. 6) Egy sestertius=10—12.5 kr.