Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1889

— 17 — volt. Plautus szerint egy fiú 6, egy ifjú leány 20 —60, egy hárfásnö 40 minán (Egy mina=40 frt.) kelt. Plinius szerint (VII, 128) egy grammaticusért 700 ezer, dispensatorért 130 ezer, heréltért 500 ezer sertertiust fizettek. Horáczius (Ep. 2, 2, 5) szerint egy verna értéke 2000 dénár (Egy dénár körülbelül 40 kr.) Egy leányért 6oö—8000-et is adtak, valamint kertészért is. Egy közönséges házi rabszolga 500 drachmát (Egy drachma körülbelül 40 kr.) ért ; egy vicarius 5—-10 aurei — aureus=i3 frt, — egy kitanult iparos 20 áurei ; a Justinianus-féle kódexben 10 éven alóli férfi vagy rabnők értéke 10 aureus — ilyen aureus=7.20 frt; — tiz éven felüliek, ha semmi rendkívüli képességgel nem birtak, 20 aurei-re becsültettek ; akik ügyességök által kitűntek, 20—60 aurei-t is értek. Egy viorio értéke 20 ezer sestertius. Egy gladiátort, ha sebesületlen maradt, egy játék idejére 20 dénárért kölcsönöztek, ellenkező esetben 1000 dénárért. Az idösbb Cato egy földmivesért 1500 dénárt, egy közönséges rabszolgáért 270 dénárt, a kézművesért ennek kétszeresét fizette. Háborúk alatt természetesen sokkal olcsóbban jutottak rabszolgákhoz. Hannibal (Liv. XXII. 58) minden római lovasért 210, gyalogért 126. rabszolgáért 42 forint váltságdijat követelt, ü azután a foglyokat eladta görögországban egyenkint 200 frtért. Elllenben Lucullus táborában a Mithridates ellen viselt háborúk alatt egy rabszolgát 4 drachmáért is lehetett venni.

1) Rabszolgák nemzetisége. A mi a rabszolgák származását illeti, azok jobbára keletről jöttek Rómába. A független népektől került rabszolgakat többre becsülték, mivel azt vélték, hogy a szabadság élvezete több erőt ád nekik. A hispanok ára csekély volt, mert a szolgaság alól halállal váltották meg magukat. Legdrágádban keltek a fajtalan phrygek; a kecses miletusi nők ára Ii20# forintra is fölment, holott Galliában, Afrikában, Thráczáiban egy ifjú leányt néhány marok sóért és kevés borért is lehetett vásárolni. Deloson kivül a rabszolgakereskedés leginkább Tanaisban, Byzancziumban és Szideben (Pamphyliában) virágzott. Rossz hirben állottak a mysek, phrygek, lydok és cárok. A syriai rabszolgákról azt tartották, hogy azok a legnagyobb gazemberek. Hasonló véleménnyel voltak a cappadócziak felöl is, kiket, markos legény létökre, gyaloghintó vivésére alkalmaztak. Az ázsiai görög városok a legiskolázottabb rabszolgákat szolgáltatták. Ellentéteik voltak ezeknek a géták, sarmaták és dákok. Az összes népségek közt a legdurvábbak és legkevésbbé használhatók voltak a sardok.

2) A celtákat és germánokat leginkább gyaloghintó-vivésre, a gallokat pedig lovászoknak alkalmazták. Előfordultak még : parthok, ciliciaiak, egyiptomiak, indek, zsidók, sarmaták, alánok. A numidák és mazákok csatlós és futár szolgálatra alkalmaztattak. A fürdőzők számára a néV. ó. Becker, Gallus 129 1. és Marqu, 173—175.1. 2) Cic. ad. fam. VII. 242: Sardi veuales alius alio nequior. 6