Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1889
— 12 — a rabszolgák ellátása igényelt. Ellenben előtérbe léptek a bor- és olajtermelés, baromtenyésztés. V. ö. Buschmann, 35—36. 1. Rabszolgák száma. A rabszolgák száma Róma 278. évében a szabad népességnek csak 25-öd részét képezte. Volt ugyanis 422,814 szabad polgár és 17,186 rabszolgaA XII. táblás törvény felújítva 378-ban a licziniusi által, pontosan meghatározta, hogy a földmívelésnél mennnyi rabszolgát szabad alkalmazni. A szabad ember munkáját ekkor még többre becsülték. Róma 529. évében 750,000 fegyverfogható férfiút találunk 17—60. év közt. Némelyek szerint a fegyveresek számának négyszerese adja az ókorban a népesség számát, s így 3.421.378 egyént nyernénk. A rabszolgák pedig a szabad népség tizedrészét szoktak képezni. E számot most a fönntebbihez adva, az összes népesség 3.763,516^ tesz ki. Valóban nem is lehetett eleinte sok rabszolga, mikor a város 268. évében a szabad polgárnak 7 holdnál több földet nem volt szabad birnia. Határozottan állíthatjuk, hogy a földmívelést a város 557. évéig a tulajdonosok s szabad polgárok űzték s hogy a rabszolgák száma Itáliaban csak a város 268. évétől 529-ig növekedhetett tetemesen. De e kép egészen megváltozik a 2. pún háború végével, főleg pedig Karthago és Korinthus bevétele után. Aemilius Paulus Epirusban 150 ezer polgárt adott el 70 város romjai felett. A most elszaporodó rabszolgak valamely idegen hatalom segélyével már most is előidézhették volna Róma bukását, noha anélkül is sokszor rettegésbe hozták azt. Náluk a kereskedés semmi sem volt, s Rómának az első öt században csupán rézpénze volt annak jeléül, hogy a kereskedés egészen elhanyagoltatott. Határozottan nem állíthatjuk azt, hogy minden gazdag családnál megvolt a rabszolgák külömböző neme. Egy részök csak a császári rabszolgafamiliaban létezett. A monarchia kezdetén a nemesség rabszolgai mennyiség és értékre nézve nem álltak a császáriak mögött, másrészt maga Cicero az izlés sülyedésének s a szegénység jelének tartá, ha ugyanazon rabszolgának különféle teendői voltak. Ha valamely háztartásnak megvolt a megfelelő rabszolga népessége, akkor azok felett a felügyeletet és vezetést részint rabszolgakra, részint szabadosokra bízták. V. ö. Buschmann, 59. 1. Azomban daczára annak, hogy biztosan tudjuk azt, hogy Róma előkelő és gazdag házaiban a rabszolgák nagy mennyiségben léteztek, a semminél nem sokkal többet tudunk arról, valljon a szegényebb házaknál voltak-e, vagy minő helyzettel birtak a rabszolgak. Az természetes, hogy a tulajdonképi proletárokat rabszolgák nélkül gondoljuk. A kevésbé vagyonosoknál a rabszolgatartás, főleg a fővarosban, sokba kerülhetett, azért, ha lehetséges volt, nélkülözték azokat, pl. Martiális 1) szerint bizonyos lakásváltozásnál a bútorokat anya, feleség és nővér hurczoljak. Némely család elfért eg^ kocsiban, a rabszolga pedig csak egy volt. Horácziusnak otthon három, villá*) XII. 32.
