Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1888

18 Hl A föld és alakulatai. Az égi testek és a légköri tünemények vizsgálata után lássuk, hogyan gondolkoztak a homerosi kor emberei lakóhelyükről, a földről és ennek alakulatairól : a tengerről, a folyókról és a hegyekről ! Már értekezésünk elején emiitettük, hogy az ég alakjának és mivoltának megállapításában a hom. kor emberei a puszta külső szemléletből indultak ki s ennek megfelelőleg az égboltozatot egy kivájt, üres gömbnek tekintették, a mely a személyesített Atlas vállain nyugszik. A föld (;'«?«) alakjáról természetesen szintén csak a külső szemlélet utján szerezték képzetüket s igy nem csodálhatjuk, hogy a földet egy lapos koronguak tekintették, a mely a föléje boruló éggömbnek mintegy alapját, legnagyobb körét képezi. E lapos korongnak körülbelül a közepén terül el a tenger (a Földközi és a Pontos Euxeinos) ; e körül csoportosulnak az egyes országok, a korong szélén pedig az Okeanos foglal helyet, a mely az egész földet körben körülfolyja. Hogy a hom. kor emberei a földet csakugyan ilyen lapos korong-nak tekintették, az eposok nyilt, határozott szavakkal nem említik ugyan, de számos tényből, a melyet az eposok előadnak, állításunk igazságára biztosan következtethetünk. így midőn Helios azt mondja, hogy az Odysseus társaitól megölt teheneiben állandóan örömét találta ugy fölkeltekor, mint lenyugvásakor (12, 379) ; vagy mikor Poseidonról azt állítja a költő, hogy a kis-ázsiai Solymok hegyéről meglátta a Görögország nyugati oldala meliett elterülő tengeren hajózó Odysseust: mindez csak oly emberek előtt tűnhetik föl lehetségesnek, a kik a földnek gömbölyűségéről semmitsem tudnak, azt laposnak képzelik. Azon a hires pajzson is, melyet Hephaistos Achilleus számára készített, a pajzsnak legfölső rétegét az ég. illetőleg az égi testek foglalják el, a következő rétegeken a földet s egyes földi jeleneteket látunk ábrázolva, "tnig a pajzs szélét, tehát a földet köröskörül az Okeanos fogja körül (XVIII, 483 sk. A földnek epithetonjai részint külső sajátságára, részint mint egy belső erejére vonatkoznak. Az előbbi szempontból különösen gyakran fordul elő az evoùa — széles és az a7leiça)t> — végtelen, határtalan jelzők ; mely utóbbi jelzőből láthatjuk egyúttal azt is, hogy a föld felületének terjedelmét valami rendkívül nagynak gondolták. A földnek belső erejét és természetét jelzik a következők : (pvoLÇooç — éltetadó ; Çeiôiooog — termést adó ; TiovÁoJózeioa, Tiolíqonßoz — sokakat tápláló és óla — isteni. Mikor Kronosnak fiai a világuralmon megosztoztak, Zeusnak jutott, mint már említők, az ég, Hadesnek az alvilág, Poseidonnak a tengerek (XV, 192). A föld, az Olympossal együtt, nem vált egy istennek sem kizárólagos birtokává s ennélfogva a föld és lakói fölött való gondoskodás az összes istenek feladatává lön azoknak az áldozatoknak a fejében, melyeket a föld és ennek lakói minden egyes istennek juttatnak. Kiváló befolyást gyakorol