Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1888
19 azonban a földre mégis a tenger istene, Poseidon, a mertnyiben neki tulajdonították a földrengéseket. Innen jelzői: 'Evvooíyaiog és 'Ei>oaí%thov— a földetrázó (VIII, 201, 208). A lapos földkoronggal concentricus kört képez és azt egészen körülfolyja az Okeanos. Az eposok szoros különbséget tesznek a tenger (Földközitenger és a Pontos Euxeinos) és a földet minden oldalról körülfogó Okeanos közt. E különbséget és az Okeanosnak a föld körül való helyzetét a következő adatokból láthatjuk. Mikor Odysseuss Kirke tanácsára az alvilág fölkeresésére indul, útját a (földközi) tengeren at veszi s igy jut el az Okeanosnak hatarára (n, I—13); mikor pedig ismét visszahajóz Kirkehez, előbb elhagyja az Okeanos folyamat s ugy éri el a hullámzó tengert (í2, 1—2). — Láttuk, hogy a hajnal istennője ÇHt'ç) és a nap (Héhoz), nemkülönben, (a medve vagy gönczölszekér kivételével a többi csillagok is mind az Okeanos-ból kelnek föl s ebbe szállnak ismét le. — A tél közeledtekor melegebb vidékre vonuló darvak délre, az Okeanos felé húzódnak, a hol a törpék ( Tlvyfuûoi ) laknak (III, 3). — Iris a nyugati aithiopokat akarván fölkeresni, az Okeanos hullámai felé indul (XXIII, 205). — Ha még ezekhez hozzáveszszük az Okeanos egyik jelzőjét: iu J j Ô qqoç — visszafolyó, a mi a körfolyást tételezi íöl : bebizonyitottnak vehetjük, hogy a hom. kor emberei az Okeanost csakugyan a földnek, mint lapos korongnak, szélére helyezték, a mint ezt Achilleus pajzsán is a költő világosán föltünteti. Az Okeanos képezi tehát köröskörül a földnek határat. Hogy azonban mi hatarolja magát az Okeanost a föld átellenében fekvő oldalon és hogy milyen szélességben szegélyezi az a földet : a nép phantasiája már nem kereste és az eposok e tekintetben semmi fölvilágosítást nem nyújtanak. Bizonyos azonban az, hogy az Okeanos víztömegét valami rendkívül nagynak hitték. Ebből származtattak ugyanis a tengernek, a folyóknak, forrásoknak és kutaknak összes vízmennyiségét (XXI, 194) és azért mégis annyi viz maradt benne, hogy állandó jelzői lehettek : ßcci)voaoog és ßci^vooeirr^ — mély folyású ; ßa&väivrjg — mély örvény ü ; ùxaXaQQehrjg — csendesen folyó, a mely jelzők mind a víztömeg nagyságára s különösen annak mélységére mutatnak. Nyugatra terült el az Okeanoson a boldogok szigete vagy az elysiumi mezőség (nédiov 5HXvoiov), a hova egyes kitüntetett halandók, mint pl. Rhadamanthys élve kerültek, ott minden aggodalomtól ment, boldog életet folytattak s vidám napjaikat sem hó, sem zivatar, sem esőzés soha nem zavarta (4. 563). A földet körülfolyó Okeanos a hom. kor emberei előtt csak egy óriási nagy folyó számába ment, a melyből nyerték vizöket a Földközitenger és a Pontos Euxeinos. Ha az eposok a tengerről tesznek említést, soha sem értik ez alatt az Okeanost, hanem mindig az emiitett két tengert, melyeknek és összes jelenségeiknek fő-istene : Poseidon (XV, 189). Lássuk tehát, hogyan gondolkoztak a hom. kor emberei a tenger-röl.
