Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1888

1? elnevezés: avejiog, a széi ; vari aztán: rj iïveXXa — a forgószél; ^ asXXa, a szélvész ; i] XalXaip, a vihar. Az irány szerint négy fő-szelet különböztet meg : Booi'aç, az északi szél ; Nórog, a déli szél ; ZèqtVQOç, a nyugoti szél ; Eiïooç, a keleti szél.

1) — Mindezeknek a szeleknek urává Kronion Aiolost tette, a kinek hatalmában áll a szeleket felkelteni vagy ismét lecsendesíteni (10, 21). A Boreas az eposok tanúsága szerint Thrákia felöl fuj (IX, 5.); ez hozza magával a hófellegeket és a jégesőt (XV, 170) ; ez kavarja föl félelmes fuvallatával a tenger hullámait, a melyek zúgva törnek meg a partokon (XIV, 394; XXIII, 692); iszonyú erejével sokszor kétségbeesett helyzetbe juttatja a hajókat (19, 200) ; kiszárítja a megázott földeket (XXI, 346) és ide s tova hajtja a sikon a száraz bogáncskórót (5, 328) ; hideg, nedves éjt hoz magával s ha megáll, kész a hó és a dér (14, 475). — Jelzői : aîSofyevrjç és ald-QrjyEVsrrjç, hideget okozó (mások szerint: derült időben keletkező) és uxoar;ç, élesen fuvó. A Noíos, mely a Földközitenger felöl jut Görögországba és Jóniába, hozza magával az eső felhőket és a hegyek csúcsait ellepő ködfellegeket (II, 394; III, 10). Jelzője : d^ysaTijg, rohanó (mások szerint: fehér hullámokat, habot keltő). A Zéphyr os epithetonja : ôvoctijç —hevesen fuvó — mutatja, hogy a hom. eposokban hiába keressük a mi költőinknek „suttogó, enyhe fuvallatu" zephyrjét. Sőt épen ellenkezőleg, a Zephyros az ionoknak esőt hozó és a legrohamosabb haladásu szelük (5, 295; IV, 422; 14, 457), a mely nyugatról szuroknál is sötetebb felhőket hoz szarnyain s hatalmas viharként dühöng a tengeren (IV, 275). Csak az Elysium Zephyrosának tulajdonít a költő üditő, enyhítő hatást (4, 567), a melyhez járul még az a tulajdonsága, melynél fogva ö érleli meg a gyümölcsöt, felváltva majd az egyik, majd ismét a másik fajtat (7, 118). Egyptomra nézve még a Zephyros keletkezésének idejét is tudtul adja a költő, a déli órákat jelölvén meg azon időtájnak, melyben a Zephyros fújni kezd (4, 400). A Notostól és a Zephyrostól hozott havat az Euros olvasztja el (tg, 205), a melylyel a többi szélhez viszonyitva ritkábban találkozunk az eposokban. Említeni sem kell, hogy a szelektől, jellemző tulajdonságaiknál fogva, igen sokszor kölcsönöz a költő hasonlatokat. így hasonlítja össze Rhesos lovainak gyorsaságát a szél gyorsaságával (X, 436), a harczi zűrzavart egy erdőégéssel, a hol a széltől ide s tova csapkodó lángok egymásután emésztik fel s döntik földre a fákat (XI, 155). J) Breusing, Neue JahrB. f. Philologie und Paed, 1886, II, 85 1.