Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1888

iß Annál többször találkozunk a hom. cposokban a légtüneményeknek leghatalmasbikával, a villám-mal (ozFooJirj, uazsçonrj, xsçavi'ôg) s en.iek kísérőjével, a mennydörgés-sel (pQot'nj.) A villámnak két első neve : GzeooJiij és icGzegoTZtj — megfelelöleg a magyar „villám" szónak, a villámot mint fény tüneményt jelzik; mig ellenben a villámot, mint romboló erőt, a y.Eçavi'ôg illeti meg s a magyar „mennykő" szóval fordítható legjobban. Hogy ez a megkülönböztetés csakugyan helyén való, több példával igazolhato. így mikor a költő Hektor és Idomeneus fegyverzetének érczfényét, csillogását Zeus villámához hasonlítja, a ozsooTírjszót használja (XI, 65; XIII, 242); ugyancsak ezzel jelzi azt a tündöklő fényt, a melyet Menelaos hazaban a réz, arany, borostyánkő, ezüst és elefantcsont szétarasztanak (4, 71); az achivok fegyvereinek föl az égre törő és az egész vidéket bearanyozó csillogását szintén a ozeooTiij-VcLl fejezi ki (XIX, 362). — Ellenben, mikor Zeus mennykövével darabokra zúzza Odysseus hajójat (23, 330) s ez megtelik kéngözzel (14, 303), vagy midőn Diomedes fogata elé csap mennykövével s félelmesen csap föl a magasba az égő kénnek lángja (VIII, 133) : mindeme pusztító hatásokban a villám xeqavi'úg-nak neveztetik. — A mennykö-csapasoknak a földrengéssel párosult félelmes hatását fenségesen irja le a költő a XX, 56 sk.-ben : A mint az istenek a harczba rohannak, a magasból az istenek és emberek atyja dörög ala, mig alant Poseidon rázza a földet és a hegyek csúcsait ; az Ida hegy lába és orma, Trója és a görögök hajói megrázkódnak ; megijed a holtak fejedelme, rémülve ugrik föl trónusáról s fölkiált, hogy föl ne szakítsa fölötte Poseidon a földet s így láthatóvá ne legyen istenek és emberek előtt komor, rémületes lakása, melytől magok az istenek is irtóznak. A mennydörgést és villámlást rendesen Zeus idézi elő. Innen Zeus számos epithetonja, melyek őt mint a villámok urát tüntetik fel : uçyixJQavrog — a fénylő villamu ; iloisooTlrivií; — a villámsujtó ; vipißoej.itzrjg— a magasan, fennendörgö; zsQTTixtoam'og — a villámlásban gyönyörködő; s oiyőovnog —* az erősen dörgő; azeooTtrjyeoéza a villámgyüjtő vagy villámkeltö. — A villámnak rendes jelzői : tioyrjg — fénylő, tündöklő — és ipoXásig — kénköves. — Ritkán bár, de mégis előfordul, hogy más istenek sőt istennők is mennydörögnek (XI, 45). A mennydörgés és villámlás az istenek kedvező vagy kedvezőtlen akaratának jeléül is szolgálnak. így pl. sápadt félelem fogta el a görögöket, mikor egy alkalommal egész éjjel hallották a rosszat forraló Zeusnak mennydörgését (VII, 478); mig ellenben Hektornak és a trójaiaknak ugyancsak Zeus villámlással adja tudtokra rájok nézve kedvező elhatározását (IX, 236). Zeus akaratának kifejezését látja a homerosi kor embere a tüzes meteor-bán is, a melynek gyors esésével hasonlítja össze a költő Athene gyorsaságát, mikor a földre leszáll (IV, 75). A légköri tünemények közé tartoznak végre a szelek, melyeknek Homeros különféle neveket ad, megfelelöleg azok természetének. Altalános