Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1888
14 hasonlítja, a mely rontva a sikságra tör, magával sodorja a száraz tölgyeket és fenyőket és nagy mennyiségű iszapot hömpölyget a tengerbe (XI, 492). — A zivatartól, villámlástól és mennydörgéstől kisért esőt gyakran omen-ül is tekintették háború vagy más szerencsétlenség bekövetkezésére (X, 8; XVII, 385). Még nagyobb szerencsétlenségnek előjelét látták a véresőben (XVl, 459), a melyet nagy vérengzésnek kellett a hom. kor embereinek és kell mai nap :is a népfölfogása szerint követni. Mint az ó-testamentomban (Móz. I. 9, 13), ugy a hom. eposokban is közvetlen isteni hatás eredményéül van föltüntetve a szivárvány (ioig). Agamemnon mellvértjéröl mondja a költő, hogy rajta két oldalon aczélkék (xvái'sog) kigyók nyúltak a nyak felé, hasonlók a szivárványokhoz, melyeket Kronosfi jelül szokott a felhőkre erősíteni a veszendő embereknek (XI, 27). Mig azonban az ó-testamentom a szivárványhoz az Isten és emberek között létesült szövetség emlékét fűzi és azt a béke és biztosság jelévé teszi : addig a homerosi eposokban a szivárvány, mint csillámló, tündöklő, fényes ( Tioorpvpioç 1) iv a harcznak és a félelmes zivatarnak a jele, a mely véget vet az emberek mezei munkájának s aggodalommal tölti el a nyájakat (XVII, 547). A szivárványt, sok más természeti jelenséggel együtt, személyesítették is a hom. kor emberei és Iris istennő lett belőle, a ki az istenek izenetét az embereknek megviszi. Gyakran találkozunk a hom. hasonlatokban a harmat-tal (17 iéoarf), melynek természetét és hatását szépen fejezi ki a TE &ctXvïcc jelző (13, 245). Magában foglalja e jelző mindazt, a mit a magyarban a : gazdag, üde, friss, üditő, buja tenyészetű szavakkal fejezünk ki. Harmathoz hasonlónak (sooijfig) mondja a költő Hektornak rothadástól ment maradt holttestét is és a harmat üditő hatásával, melyet ez a vetés kalászaira gyakorol, állítja párhuzamba az örömet, mely a szivet keresztül járja (XXIII, 597). A harmatgyöngyöknek a napfényben való ragyogását fejezi ki a oxilnróg — ragyogó — jelző. Egy másik gyakori jelzője a harmatnak a üfjlvg, a mely némelyek szerint a harmatnak a növényzet fejlődésére gyakorolt hatását jelölné s megfelelne a magyar „termékenyítő" jelzőnek; mig mások, a szó alapjelentését tartva szem előtt, az emiitett jelzőt „gyönge, gyöngéd" értelemben fogják föl (5. 466). Nem kerülte ki költőnknek figyelmét a vérharmat sem (XV, 241). A természettudósok véleménye szerint 2) ugyanis van egy oly moszat faj (Chlamydococcus pluvialis), a mely vérvörös nedvet bocsát ki magából s azzal egészen bevonja a növények leveleit. Innen származik az esőnek és a harmatnak véres színe. Természetes, hogy e tünemény természeti oka felöl tájékozatlan emberek és igy Homeros is ugy a véresőt, mint a vérharmatot *) Neue Jahrb. f. Ph. u. Paed. 1885. II, 81 és VII, 465 1. aj Tcrm. Tud. Közi. XV, 241 1.
