Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1888

12 leken hó és jégréteg lepik el a tárgyakat ((4, 475) s borzasztó förgetegek dühöngnek, melyek megakadályozzák az embereket munkájokban s rettegéssel töltik el még a nyájakat is (XVI, 549.) Az évszakoknak és az évnek lefolyását oly formán tekintik az eposok, mint egy önmagaba visszatérő körfutást. Innen e kifejezések : t'ip TleçizeXXofiéi'ov fzeoc, vagy neninXoiitrov sriavzov és nmtTiXoiiívoiv enavziop — egy év, vagy évek leforgása utan (U, 294, 248 ; I, 16). Az idöszamitásnak az év és a nap mellett harmadik természetes egysége a Jiónap (o fiiji'). Ennek tartalmat sem adjak az eposok, valamint nem emiitik a hónapnak a későbbi időkben szokásos három tizedre való fölosztását sem. Jelezve találjuk a hónap elejét (j

urrôg i ozauiroio) és a hónap végét (iimvôç rp'Jii'oi'Tog). A hónapok szerint való idöszamitasnak példáját látjuk a XIX, 118 versében, a hol a kelleténél korabban világra jött Eurystheus y Xtzóurjvog-nak, a hónapot elhibázónak, azaz koraszülöttnek, idöelöttinek neveztetik. Az évszakokban változó időjárásnak s magoknak az évszakoknak külön istenségei a Hórak (o>(>«/). II. A légköri tünemények. A földünket környező légkörben a hom. kor emberei két, egymástól lényegesen különböző elemet különböztettek meg. E két elemben azonban ne keresse senki az oxygént és a nithrogént ! Ily nemű különbséget nem keres és nem talál oly nép, a mely a természetnek egyszerű szemléletébe merülten a természeti tüneményeknek nem lényegét kutatja, hanem csak azok külső hatását érezi és figyeli és a természetet soha sem önmagaban tekinti, hanem mindig a legszorosabb vonatkozásban látja azt az istenekkel és az emberekkel. Az Olympos csúcsán laknak a boldog istenek, a földön élnek a veszendő emberek ! Hogy lehetne, hogy a nektárral és ambrósiával táplálkozó isteneket ugyanolyan levegő környezze, mint a nyomorult embereket?! Mint minden egyébben, ugy ebben is lényeges különbségnek kell lenni istenek és emberek közt! Es csakugyan szorosan megkülönböztetik az aethert (m&^o) a levegőtől (drjo). Az ciether a légkörnek legfölsőbb részét foglalja el ; ez környezi az istenek lakhelyét, az Olympost, a hol örökös derű uralkodik. Az ctl&ijo e helyzeti és természeti sajátsága magyarázza meg, hogy az sokszor derült léggel, máskor meg egyszerűen az éggel fordítható magyarra (XVII, 371 ; II, 412). Az miïr';o szó maga valószínűleg az itideiv — fényleni, sugárzani — igéből származik s ebből és jelzőiből láthatjuk természetét is. E jelzők a következők : isteni (ôïct), megmérhetetlen (aOTlezog), szélcsendes (i'i^i'fuog), puszta (mások szerint : folyton mozgó, nyugtalan) (ázgvyezog). A légkörnek alsó részét, a mely a földdel érintkezik és a földi lénye-