Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1888
11 véget vető éj r aojiaoír], tqî XX iotoç — kedvesen látott, nagyon (háromszor) — ohajtott. A mi az esztendőt (zo I 'toç , 6 iviavrôç) illeti, nem is kell említeni, hogy ennek szabályszerű visszatérése — s egyátalán létrejöttének valódi oka felől a hom. eposok ép oly keveset tudnak, mint a napéról. Mint minden egyéb, ugy az idő is Zeus kezében van; ö tőle, mint a Hórák atyjától, jönek az éjjel és a nappal épugy, mint az évek (14, 93; II, 134; 18,136; 12, 399). Ritkán bár, de mégis előfordul, hogy más istenek is belenyúlnak az idő kerekének forgásába. így Athénéről mondja a költő, hogy az éjt pályája végén visszatartotta és Eost megakadályozta, hogy gyors lovait befogja (23,243). Az évnek tartalmát, a napok számát, sem találjuk az eposokban fölemlítve. Évszakot harmat különböztethetünk meg: a tavaszt (ró £«'(>), a nyarat (ró ittQog) és a telet (0 jjci/íoV, tô %£Îitct). Említik ugyan többször is az eposok az ÖThónrj-nak nevezett időszakot is, a melyet sokan a mi őszünkkel azonosítanak s mint negyedik évszakot említenek föl. Minthogy azonban az eposok adatai szerint az uníóorj a Sirios csillag felkeltével kezdődik s tartama alatt a görög kontinens síkjain elviselhetetlen hőség uralkodik (XXII, 25 sk); de minthogy egyúttal az oTíióprj-val jelzett időszakba esik a gyümölcs-érés is (ír, 192) és az esős időszak beállása is (XVI, 385): világos, hogy az Ô7iviorj a mi őszünkkel nem azonosítható, hanem inkább megfelel a mi kánikulánknak és az őszelőnek. Az évnek csak három szakra való fölosztását egyébként az a klimatológiai ok is valószínűvé teszi, hogy Görögországban a nyárt igen gyorsan fölváltja az esős időszak, a tél és igy az ősz, mint külön évszak a nyár és tél közt, úgyszólván észrevehetetlen, mert, mint említők, az ősznek fölvett om'inrj első része bele esik még a mi nyarunkba, végső részét pedig már nagy esőzések foglalják le, a mi már a déli vidékek téli szakának jellemző tulajdonsága. A mint nem jelzik az eposok az egész évnek tartalmát, a napoknak a számát, ugy nem különítik el egymástól hatarozott vonalakkal az egyes évszakokat sem és megelégesznek az egyes évszakok természeti tüneményeinek altalanos rajzával. így a tavasz az az időszak, a melyben meghosszabbodnak a napok és a görbe sarló alatt lehull a rét füve (18, 366) ; Pandareosnak leánya, a szürke csalogány, a fak sűrű lombja alatt dalol s megölt fiát. Itylost, siratva gyászos énekét hallatja ([9, 518); a lódarázs a marhacsordára rohan (22, 299), a fejlődésnek indult erdő friss lombokat hajt (VI, 147) s megszámlálhatatlan mennyiségben röpködnek a legyek a tejes dézsa körül (XVI, 641). Sokszor rajzoljak az eposok a nyárral ellentétes évszakot, a telet, melyet hidegnek (dvoOcdTirg) és félelmetesnek neveznek ÇèxJlayXoç), a mikor kimondhatatlanul sok eső hull alá a földre (III, 4), sürün hullnak a hópelyhek s elborítják a hegycsúcsokat, a hegyfokokat, a lotosmezöket, a földmives termékeny földjeit, a tenger öbleit és partjait (XII, 278); a hideg éjje-
