Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1886

FÓMAGASSÁGU S I M 0 R JÁNOS BIBOEOS HEHCZEGPKIMÁS ARANYMISÉJE ALKALMÁBÓL. Irta: Tóth Árpád, VIII. o. n. p. »Boldognak mondom az Úr nyájának azon részét, melyet (Sin.or János) valaha példájával és szavával az Úr szellemében vezetni hivatva leszen« Dómé K. pozsonyi rector 182g-ben. Kedves társaim ! lji|7Hr3j?A kis patakot látunk, mely a bércztől lejutva lassan csergedez, s viggn íj rágot öntöz enyhe partjain, vájjon ki mondja meg, hogy e patakból egykor hatalmas folyam lesz-e, mely ezerekre hinti kincseit, vagy csendes futását már nemsokára egy folyócska szintoly csendes medrében végzi be? Ki mondja meg, hogy az előttünk fejledezö ifjú által keltett szép remények, melyek most feslö bimbókként pompáznak, gyümölcsözök lesznek-e egykor, vagy pedig csakhamar elfonnyadnak az élet küzdelmei között? Ki lebbentheti fel a jövő fátyolát, s ki tekinthet titkaiba, hacsak maga az Úr nem tárja fel azokat, kinek utjai megfoghatatlanok ? — Igen, a Mindenható tárta fel titkait azon férfiú előtt, ki mintegy ötvenhat év előtt ifjú tanulója jövőjébe tekintve, annak jósként e szavakat mondá: „Boldognak mondom az Ur nyájának azon részét, melyet valaha példájával és szavával az Ur szellemében vezetni hivatva leszen.

u A jelesekben annnyira bővelkedő katholikus egyház leendő kiváló férfiát látja oly növendékben, kire még a tulajdonképeni növendékpapság eléréseig két gonddal teljes év, azután pedig az élet száz veszélye vár ! Nem volt-e merészség tőle e jelentős szavakat hangoztatni? Némelyek talán, nem ismerve az ifjú kiváló erényeit és tudományszomját, nem az öt jutalmazó égi segélyt, habozva vallották volna be ezen szavaknak kissé merész voltát, de az, a ki mindezek tudatában magát az ifjú jövője iránt legszebb reményekkel kecsegtető, örömmel szemlélhetné