Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1886

34 most, hogy az ifjú, kiben hazánk biboros és aranymisés Főpapját tiszteljük, epikus hivatásának eleget tett. Eleget tett epikus hivatásának, mert nemcsak az egyház jelesei közt vált nagygyá, hanem áldásos működésével a haza és a müveit világ, de főkép a szenvedő emberiség őszinte tiszteletét és forró háláját biztositá magának. Epikus hivatásunak mondám a nagy férfiú pályáját, s nem tudok megválni e gondolattól, melyet meghatottságom ada ajkaimra. Feltűnik képzeletemben a szerény körből szármázó, de Istenfélő és szorgalmas ifjú alakja, ki elé az Ur az egyházi nagyságban oly magasztos czélt tűzött; csodálva kisérem öt nemes törekvéseiben, meglepve szemlélem az elért eredmények nagyszerűségét, s önkénytelenül is azon gondolat fogamzik meg lelkemben, hogy mindezt csodás eszközök nélkül nem teheté ! Valóban, dicső Ünnepeltünk hivatásának csodás eszközökkel tett eleget : csodás, de mégis egyszerű jellemével, és az igazakat támogatni meg nem szűnő égi segélylyel. A szent királyok dicső székhelyén rebegék először ajkai zsenge imáikat a mindenek Urához ; az ö szellemük ihleté a gyönge gyermeket, hogy tanuljon lelkesedni fenkölt eszméikért: imádni Istent, tamogatni annak igaz vallását, s szeretni a hazát ; itt támadt lelkében a forró vágy, buzgón szolgálni az ég Urát, és szorgalmas munkásként működni az ö szőlejében ; s hogy e gyermeki forró vágyát elérje, kihez fordulhatott volna buzgóbban és nagyobb bizalommal, mint a boldogságos Szűzhöz? Igen, ót kérte fel buzgó imáiban, öt választá forró szeretete tárgyául, és e szeretet mai napig is jellemzi dicső Ünnepeltünkben a vallásos magyart, ki Mariától, hazánk Védasszonyától várja mindig nemes vágyainak teljesültét. A keresztények segítsége nem hagyá meghallgatatlanul a gyermek forró imáit, ki vallásos, buzgó és engedelmes szivet, kitartó munkakedvet tesz áldozatul az Ur oltárára; megszerzé neki Istentöl a hivatást, az emberek részéről pedig annak felismerését. Komoly megfontolás után lépett nagynevű Ünnepeltünk a pályára, melynek örömeit és fáradalmait mindnyájan ismerjük, és meglévén győződve, hogy sikert csak ugy arat, ha tudományt isteni malaszttal párosítva léphet egykor az életbe, növeldei életét kizárólag ezeknek megszerzésére szentelé. Állhatatos törekvéseit csakhamar fényes siker koronázá ; mert már növendékpapsága első éveiben elüljaroi az ifjú Simor vallásosságáról, házias szelleméről, korát meghaladó józan Ítéletéről s egyéb jó tulajdonságairól szólnak. Erényekben gazdag növendékpapságát legszebb eredménynyel befejezvén, elérte végre a fölszentelésnek várva-várt pillanatát, melyben buzgó lelkét teljesen embertársai lelkiüdvének munkálására szentelheté és e pillanatban fenséges hivatásának érzete csak még inkább növekvék lelkében. Szent buzgalommal fogott áldozópapi és segédlelkészi kötelességeinek teljesítéséhez, hol csakhamar tág tere nyilt felebaráti szeretetét a legnagyobb mértékben kimutatni oly tettel, mely által híveinek, az árviz által szorongatott budapesti Terézvárosiaknak vigasztaló angyaluk lett; mert m ig mások