Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1885

14 sebb példányait kell szemügyre vennünk, vagyis olyanokat, a melyek bizonyára természetszerű állapotban vannak, nem pedig a nyomorékokat. A miért is az emberi természet meghatározásánál is azon embereket kell megfigyelni, kik testileg és lelkileg legépebbeknek mondhatók." Legjobb és legeszesebb emberek pedig azok, kik egyrészt mély tudományosság, másrészt erényes élet által tűnnek ki. Ha pedig kérdés támad, váljon a tudomány vagy az erény-e előbbre való, úgy mindenesetre az utóbbi az, mert ez a teremtőhöz hasonlókká tesz bennünket, ez kölcsönzi az igazi lelki nemességet. Ciceró ez értelemben mondja : „Nincs jobb természet az emberi nemben mint azoké, kik azon véleményben vannak maguk felöl, hogy az emberek segélyére, védelmére és fentartására születtek."

1) Kétségtelen tehát, hogy a bölcs és erényes emberek a legjobbak. Kérdés tehát, váljon az emberiség eme virágai kivánják-e a halhatatlanságot, vagy hisznek-e legalább benne? Ha mindenekelőtt a régi művelt pogányvilágot kérdezzük, ugy előáll Cicero: „Az elmébe mintegy bele van oltva nem tudom hogyan (ezen érzet) a jövendő századok bizonyos jóslataként, és ez a legnagyobb elmékben és a legfönségesebb lelkekben van meg leginkább és nyilvánul legkönynyebben A kiknek lelkük észre vagy erényre nézve kitűnik, azokról hisszük, hogy leginkább látják a természet erejét, mivel legjobb természetek; világos, hogy mivel minden jó ember szolgál leginkább az utókornak, van valami, amit érezni fog a halál után." 2) Ha a keresztény korhoz fordulunk ugy La Bruyère felel: „Szeretnék egy józan, mértékletes, tiszta és igazságos embert találni, ki Isten létét és a lélek halhatatlanságát tagadná; mert ez nem volna legalább részrehajló; de ily ember nincs."

3) Schelling előtt is ez eszme lebeghetett midőn igy ir : „Csak a legrendezettebb kedélyű embereknek kellene a jövendő életet illető kérdéssel foglalkozni, csak vig kedélyeknek kellene az örök vigság és csend tájaihoz ^közeledni. Senkinek sem kellene magát ezen kutatásokkal fárasztania, hanem csak annak, a ki a jelen természetben egy oly szilárd és elveszthetlen alapot nyert, melyre gondolatait bizton építheti." 4) Azon kö') »Quae est melior in hominiim genere natura, quam eorum, qui se natos ad homines juvandos, tutandos, conservandos arbitrantur !« Cic. Tusc. I. 14. 2) »Nescio quomodo inhaeret in mentibus quasi seculorum qnoddam augurium futurorum, idque in maximis ingeniis altissimisquae animis et exsistit maxime et apparet facillime.« ..,. »Si quorum aut ingenio aut virtute animus excellit, eos arbitramur, quia natura optima sunt, cernere naturae vim maxime : verisimile est cum optimus quisque maxime posteritati serviat, esse aliquid, cuius is post mortem sensum sit habiturus.« Cic. Tusc. I. 15. 3) Caractères. 16. 4) »Nur die geordnesten Gemüther sollten sich mit der Frage nach einem zukünftigen Leben beschäftigen, nur heitere Gemüther jenen Regionen der ewigen Heiterkeit und Stille sich annähern. Keiner sollte sich diesen Untersuchungen widmen, der nicht in der gegenwärtigen Natur einen festen und unverlierbaren Grund gewonnem, darauf er seine Gedanken aufführt.« Schelling: »Ueber den Zusammenhang der Natur mit dem Geiste der Welt.«