Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1884

51 ért hozzá. De hogy is ne ? hiszen szabad, nemes szár m azásu ember, sőt a lovagi ranghoz 7negkivá?itató vágyottnál is bir és feddhetetlen életű. Te azért semmit se szólj, semmit se tégy, a mihez Minerva kegyével meg nem ajándékozott. Egyébiránt ez a te nézeted, a te gondolkozásmódod is. De ha még is irsz valaha valamit, hadd birálja meg előbb Maecius, továbbá atyád és én; hadd nyugodjék előbb a kézirat szekrényedbe elzárva kilenc éven át; mert a mit még ki ?iem adtál, azon javíthatsz, de a kibocsátott szó nem térhet többé vissza.

u (366—

3ÇO.) Ez utóbbi szavak határozottan megcáfolják ama nézetet, mely szerint egyenesen az volna Horatiusnak célja, hogy az ifjú Pisot a költészettől végképen elriassza; mert akkor miért adna neki utasításokat azon esetre, ha valamit ki akar adni ? Itt Horatius csak a nehézségek feltüntetése által szorgalomra és további önképzésre akarja öt buzdítani, hogy ne akarjon csak középszerű költő maradni, hanem magasabbra törekedjék. Valerius Messala Corvinus jeles jogtudós volt és régi nemzetségből származott ; jelen volt Brutus pártján a Philippi melletti csatában ; azonban a vezér eleste után a neki felajánlott hadvezérséget nem fogadta el. Asinius Pollioval együtt a legkitűnőbb szónokok egyikének tartatott ; Horatius dicséröleg említi öt Satir. I. 10. 27 és a 85-ik versben azon műértők közé számítja öt, a kiknek tetszeni kiván. Róla Seneca így ir (Controv. 2, 12.) : „Messala exactissimi ingenii in omnes quidem studiorum partes, Latini utique sermonis observator diligentissimus . . . Latro pro Pythodoro Messalae orationem recitavit." A másik, kit a jogászok példaképéül felállít költőnk, Cascellius Aulus volt, ez a második triumvirátus korában élt és azonkívül élceiröl is hires volt, sőt egy „Liber bene dictorum" cimü munkát is tulajdonítanak neki. A „columnae" szót különfélekép magyarázzák ; így Acro : „Columnas dicit, ubi poetae ponebant Ttmáieia (hirdetés) indicantes, quo die recitatuir essent" ; Badius : „Pilae, ubi poetae ponebant epigrammata." Valószínűleg azonban azon oszlopok értendők, a melyek a könyvárusok boltjainál az elöház támasztékai voltak, a hol az újonnan megjelent müvek a szépen elkészített szekrényben — mintegy kirakat gyanánt, közszemlére ki valának téve. Ide vonatkoznak Martialisnak ezen szavai (I. 118, 10.) : Contra Caesaris est forum taberna Sciptis postibus hinc et inde totis, Omnes ut cito perlegas poetas. Horatiusnak erre a helyére alapítja Hardouin, a tudós jezsuita (f 1728.), azon különös és teljesen egyedül álló nézetét, hogy az „A. P." nem Hor. müve ; hanem körülbelül a XI. században íratott Párisban, a holy ily „columnae" voltak a könyvkereskedők boltjai előtt. Egyébiránt Hardouin csak az episztolákat és a szatírákat ismeri el Horatiuséinak ; az ódákat és ezen episztolát azonban nem. Az utóbbira vonatkozó véleményét így okadatolja: „Tametsi autem distat plurinum hoc opus a voia ingenioque Horatii

; tamen longe 4*